A magyarkanizsai Járáson, a Kispiactól délre elterülő Kapitány-rét halastavon javában tart a termés betakarítása, azaz a ponty lehalászása. Az őszi lehalászás a tógazdaságokban a szüretet jelenti. A legnagyobb tavon, ami a Nagy-tó nevet viseli, már október végén megkezdődött a munka, ami a tó vizének fokozatos leengedésével indul. A vízkieresztő zsilip előtt kialakított úgynevezett halágyban gyűlik össze a hal, és innen hidraulikus karra erősített nagy méretű merítőhálóval emelik ki az összezsúfolódott pontyokat. Nem is olyan régen ezt a munkát még kézzel végezték.
Kiemelik a halat a halágyból
A nevelt hal 90 százaléka ponty, de akad köztük amur, valamennyi busa és kevés ragadozó hal, mint például a süllő és a törpeharcsa. Az ezüstkárászt nem tenyésztik, mégis minden vízben sok van belőlük. Lehalászáskor a kormoránok, a nagy kárókatonák is serényen halásznak. Ottjártunkkor mintegy ötszáz halrabló kormoránt sikerült megszámolni. A halastó őrei pufogtatnak is rájuk rendesen vadászpuskából, a fekete tollruhás, kampós csőrű, ügyes halászmadarak azonban jól ismerik a puska lőtávolságát, nehéz őket lőtávolságon belülre becserkészni. A halat dézsmáló vízimadarakat gázágyúkkal is ijesztgetik, hogy minél kisebb vámot szedjenek a termésből.
A kifogott ponty egy részét azonnal elviszik a kereskedők, de a többsége úgynevezett telelőtavakba kerül, amelyeknek a mérete jóval kisebb a nagy tavakénál, bármikor meg tudják húzni bennük a hálót, és a szükséges halmennyiséget kiemelik. A halastavon helyben is vásárolható hal, a ponty kilója 400 dinár (nagybani ára 350 dinár), ez az ár kedvezőbb, mint amikor már a hal bekerül a halasboltokba. Az ízletes húsú amur kilóját 220 dinárért mérik, ami ár-érték arányban az egyik legkedvezőbb. A harcsa halastavi ára 600 dinár körül alakul, de csak korlátozott mennyiségben van belőle a halastavon.
Krum Anastasov, a Kapitány-rét halgazdaság igazgatója az idei lehalászással kapcsolatban elmondta:
A ponty háromévesen piacérett
– A szélsőséges, forró és csapadékmentes időjárás mellett a koronavírus tavalyi berobbanása felborította minden tervünket. A halgazdaságok számára a tavalyi év katasztrofális volt. Szerbiában a halfogyasztás még mindig jóval elmaradt az európai átlagtól, és a lakosság nagy része általában csak ilyentájt, az év végi és az év eleji böjtös időszakban fogyaszt nagyobb mennyiségben édesvízi halat. A legtöbb hal decemberben és januárban, valamint a húsvétot megelőző böjti időszakban fogy. A koronavírus-járvány miatt bevezetett korlátozások, a rendezvények, ünnepségek lemondása, a szórakozóhelyek bezárása miatt tavaly ebben az időszakban a szokásos mennyiségnek alig az egyharmadát tudtuk értékesíteni. A kereskedelmi láncok az ilyentájt szokásos rendeléseket lemondták, elmaradt a húsvéti böjtös időszakban szokásos halmennyiség értékesítése is. Pedig ebben az időszakban több mint ezer tonna halat, főleg pontyot szoktunk értékesíteni. A hároméves, piacérett pontyot el kellett volna adni, de a rendkívüli vírushelyzet miatt a nyakunkon maradt a hal, ami csak bajnak van, mert az ilyen ponty leívik, megöregszik, hajlamosabb a betegségekre, és egy része el is pusztul. A hároméves termelési ciklus emiatt felborul, és ez számunkra óriási probléma és nagy veszteség. Magyarországon az állam felvásárolta a vírushelyzet miatt keletkezett piaci pontyfelesleget, és ezzel kisegítette a halgazdaságokat. Idén több mint száz vagon halra, főleg pontyra számítunk, és ha nem lesznek újabb korlátozások, a decemberi és a januári ünnepkörben értékesítjük az évi termés kétharmadát – mondta a halastó igazgatója.
