A katolikus és az evangélikus templomban hálaadó szentmisén emlékeztek meg tegnap a közép-bánáti Erzsébetlak újratelepítésének a 150. évfordulójáról. Az ünnepség keretében felavatták azt a három szobrot, amit anyaországi és helybeli fafaragók készítettek.
Egy út vezet Erzsébetlakra (Belo Blato), amely hidak nélkül megközelíthetetlen település volna. Dél-nyugat felől a Béga övezi, nyugati irányból a Tisza, a többi részét pedig az écskai halastavak határolják. Valójában egy sziget a Pannon-tengerben. A földek nehezen művelhetők, a víz miatt pedig többször kiköltöztették a falut. Ez legutóbb 1965-ben történt meg.
Első lakosai németek voltak, nem véletlen, hogy a település első hivatalos neve Elisenheim volt. Az 1878/79. évi nagy árvizek után a lakosság Temesvár környékére vándorolt. Az újratelepítés 1882-ben kezdődött: elsőként 183 padinai szlovák család érkezett a vidékre, majd utánuk 35 német család tért vissza. A 90 magyar család a környező birtokokról és Szerémségből érkezett, a mintegy 30 bolgár család pedig a szomszédos Lukácsfalváról jött. Idetelepítéskor a telepesek a kapott földek árát gátépítéssel dolgozták le. Ez kedvezett azoknak, akik addig napszámosként dolgoztak, hiszen ez által idővel a maguk gazdái lehettek.
A megélhetés mindig is nehéz volt, de akik itt éltek – ha egy rövid ideig is. – azok idővel mindig visszatértek. Annak ellenére is, hogy a mintegy 1600 holdnyi földterületből csak mintegy hatszáz művelhető meg. A többi legelő. A halászaton és a nádvágáson kívül nincs sok munkalehetőség. A nehéz életkörülmények ellenére megmaradt az emberek és a nemzetek közötti kölcsönös megbecsülés. A második világháborúig a faluban éltek szép számban németek is, így a faluban többen még ma is öt nyelvet beszélnek. Szinte összenőttek ezek a nyelvek, úgyhogy egy idegennek nehéz követni az erzsébetlakiak beszélgetését.
A tegnap felavatott három szobor, amelyeket három anyaországi fafaragó: Boa Endre (Letenyéről), Csávás Csaba ( Nagykanizsáról) és Major Lajos (Vonyarcvashegyről) készített, akiknek a munkáját a helybeli Szabó András is segítette, három mesterséget ábrázol, amelynek köszönhetően a falu fönnmaradt az elmúlt 150 év alatt. Az egyik egy kapáló asszonyt ábrázol, a másik egy halászt, a harmadik pedig egy nádvágót jelképez.
Erzsébetlaknak az utolsó népszámláláskor 1370 lakosa volt. Abból ötszáz szlovák, négyszázhetvenöt magyar, százharminchét szerb, száztizennyolc bolgár nemzetiségű. Az utóbbi egy-két évben innen is érezhető a kivándorlás.
