Szombaton megérkeztek Nagybecskerekre a Karol csoport tagjai – összesen heten – akik Szeged-Tápéról indultak a több mint 150 km-es délvidéki zarándoklatukra. A csoport tagjai két éve, II. János Pál pápa szenté avatásának alkalmából gyűltek össze először. Akkor Budapestről a lengyelországi Wadowicébe zarándokoltak. Abból a közösségből alakult ki a Karol csoport, amely az elmúlt télen Erdélyben is járt.
A csoport egyik alapítója Vörös Roland, aki négy éve Németországban él. Mint mondja, a csoport célja az, hogy a Kárpát-medencében gyalogos zarándoklatokra induljanak, hogy beszélgessenek a helyi emberekkel, hogy megismerjék egymást. Mindezt pedig II. János Pál pápa szellemiségében teszik.
A zarándokok többsége anyaországi volt, akiket elsősorban az emberek közvetlensége érintett meg. De az is, hogy itt magyarul is lehet beszélgetni az emberekkel, és mint ahogy az egyik résztvevőtől hallottuk, az itteni emberek még igazi közösségekben élnek. A csoport legfiatalabb tagjától, a tiszalöki Bartók Csengétől hallottuk, hogy jó emberek fogadták őket Vajdaság-szerte. Kedvesek voltak, mindenhol szállást adtak, megvendégelték őket, ami nagy öröm volt a zarándokok számára. Ez is mutatja, hogy a szeretet igazából mindenhol jelen van, bárhol is élünk, bármi választ el minket.
Különböző korosztályokból való emberek kovácsolódtak össze az egy hét alatt. A szeged-tápéi Lantos Katinka számára a különleges élmények a csendes gyaloglásaik voltak, amikor mindenki saját magába mélyülve tudta felajánlani az imáit azokért, akikért ide eljöttek. Jelen esetben a Magyar ifjúságért. De ugyanúgy a nagy beszélgetős, vidám pillanatok, percek, esték, nevetések, szórakozások is hozzá tartoztak a zarándoklathoz.
Egy szent botot is hoztak a zarándokok, amely1924-ben készült egy kapucinus szerzetes által, Máriabesnyőn. Trianonig szinte az egész magyar történelem bele van faragva. Ahogy a dunaújvárosi Cseh Bélától megtudtuk, olyan híres emberek kezében is járt már ez a bot, mint Eperjes Károly színművész vagy Papp Lajos szívsebész. Attól egyedi, hogy nem a betűk vannak kifaragva, hanem a betűk közötti hézagok. A markolatban pedig Jézus van. Mint ahogy a csoport legidősebb tagja vallja, a jelmondata az, hogy „Jézus nevében Jézusért útra kelni”. Hogy az út folyamán az ő kegyelméből átformáljon és új (jobb) emberré alakítson. Ez a zarándoklat igazi célja.
A zarándoklat egyik szervezője a muzslyai születésű ifj. Palatinus János, aki most hitoktatóként dolgozik a pécsi egyházmegyében. Mint mondja a pár nap alatt sikerült egy testvéri közösséget fölépíteni a csoport tagjainak. Nem könnyű napi harminc kilométereket gyalogolni, ilyen helyzetekben alakulhatnak ki feszültségek, de a szeretet egy testvéri közösséget épített ki. Segítették egymást és a szeszélyes időjárás is kegyes volt hozzájuk.
A zarándoklat részvevői megtekintették a nagybecskereki Székesegyházat és a város nevezetességeit. Szálláshelyük Muzslyán volt. Ellátogattak Écskára, ahol megtekintették az 1956-os magyar menekültek táborának a helyszínét, a kastélyt és a katolikus templomot. Lukácsfalván is jártak. A csoport tagjai ma utaznak haza.
