A német megszállók által 80 évvel ezelőtt,1941-ben lerombolt nagybecskereki zsinagóga helyén levő emléktáblánál emlékezett tegnap a holokauszt áldozataira a város zsidó közössége. Az eseményen jelen volt Simo Salapura polgármester is, aki megígérte, hogy hamarosan méltó emlékhelyet kapnak a becskereki zsidó áldozatok.
Vladimir Arsenić, a zsidó hitközség alelnöke alkalmi beszédében hangsúlyozta, hogy nemcsak évente egyszer vagy kétszer, hanem folyamatosan kell emlékeznünk a szörnyűségre, hogy soha ne ismétlődhessen meg.
A második világháború elején az atrocitások a bánáti zsidóságot sem kerülték el. A német megszálló hatóságok 1941-ben elrendelték minden becskereki zsidó nemzetiségű polgár letartóztatását. Több mint 1200 embert szállítottak Belgrádba és onnan a fogolytáborokba. Sokan nem tértek onnan vissza. Sván Ernő édesanyjával kétévesen került a hajóra.
– Sajnos Becskerek is azok közé a városok közé tartozik, ahonnan nagyon sok zsidó származású embert vittek el sleppen Belgrádba, 1941. augusztus 18-án. Onnan aztán ki tudja, hogyan, nagyon sokan meghaltak. Nagyon kevesen voltak – főleg azok, akik vegyes házasságban éltek –, akiknek sikerült megmenekülniük. Többek között én is azok között voltam, az édesanyámmal együtt – emlékezik Sván Ernő. Mint mondja, az atrocitások következtében a városból szinte eltűnt a zsidóság.
Nagybecskerekre 1747-ben érkeztek az első zsidó családok, 1760-ban önálló hitközséget alapítottak. A hitközség fénykora 1880 és 1915 között volt. A lerombolt zsinagóga 1896-ban épült fel, Klein Mór rabbi kezdeményezésére. Mintegy fél évszázadon át működött, de ma már csak régi képeslapokon lehet látni az impozáns épületet. Csak az orgonája maradt meg, és a helyi református templomba került. A múlt század hetvenes éveiben felszámolták a zsidó temetőt.
A becskereki zsidóközösségnek a munkáját 1994-ben újították fel. Ma 120 tagja van.
