Éledező hagyományok

A májusfaállítás, illetve ültetés minden közösségben más-más hagyományok éltetésével zajlik. Magyarcsernyén a nagykorúsággal, a regrutasággal, a katonakötelességgel fonódott össze ez a tradíció, a májusfaállítás több évtizedes hagyománnyal büszkélkedett, még annak ellenére is, hogy az évek során sokszor és sokféleképpen módosult ez a szokás. 

Arról nem született konkrét feljegyzés, hogy a csernyeiek mikor ültették el az első májusfá(ka)t, de sokan emlékeznek arra még ma is, hogy jó ideig csak a férfiak, a regruták vettek részt benne, a nők csak később csatlakoztak hozzájuk. Eleinte csak a regruták és kedveseik háza elé kerültek májusfák, később bekapcsolódtak az iparosok, majd a kisgyermekes családok is, az utolsó néhány évben pedig ritka volt az a ház, ahol ne állítottak volna májusfát. Az elmúlt években a 18. születésnapok megünneplése kikoptatta, illetve ismét átalakította ezt a hagyományt. 

Az elmúlt néhány év során néhány édesanya önkéntes munkájának köszönhetően ismét májusfák tarkítják a falu utcáit. Idén Sijuk Csilla, Nagy Teodóra, Bugyi Anita, Bacsik Lőrinc Natália, Megyeri Melinda, Sörös Andrea, Vidács Hajnalka egy délután alatt majdnem száz szalagfűzért készített el a helyiek örömére.

Utolsó éveiben egyébként ez a szokás úgy nézett ki, hogy az aktuális esztendőben a tizennyolcadik életévüket betöltő fiatalok – a lányok és a fiúk is – a május 1-jét megelőző estén zenei és tűzoltósági kísérettel felvonulást szerveztek a központtól a falu szélén található vadászcsárdáig, ahol tábortüzet gyújtottak, majd amikor az kialudt, elindultak májusfákat ültetni. A felvonulást idén sem szervezték meg, de a helybeliek örömére a vadászcsárdánál a tábortüzet meggyújtották, az Önkéntes Tűzoltó-egyesület fúvószenekara élőzenéről gondoskodott, a vadászok pedig hamburgert árultak az összesereglett csernyeieknek.