A kisoroszi Rozmaring Művelődési Egyesület szombaton a régi katolikus temetőben felállított I. világháborús emlékkeresztnél együtt imádkozva és alkalmi dalokat énekelve rótta le tiszteletét a háborúban elesett kisorosziak előtt a nemzeti összetartozás jegyében. Arra a negyvenöt, az I. világháború során elesett katonára emlékeztek, akik a doberdói, bukovinai, piavéi, isonzói és a caporettói harcmezőkön vesztették életüket a hazáért.
A kisorosziak ismeretei szerint a meglévő negyvenöt személyből álló névsoruk nem teljes, mivel sokan csak évekkel később érkeztek haza a fogságból, akik közül a legtöbben rokkantan vagy végkimerülésben szétzilálva tértek haza meghalni. Magyarázatuk szerint ők csak azokat a személyeket vették egyelőre alapul, akiknek az anyakönyvükben hivatalosan is be van jegyezve az, hogy mikor és hol vesztették életüket.
Kabók Attila, a Rozmaring Művelődési Egyesület elnöke alkalmi beszédében kiemelte, hogy ez a nap arra emlékezteti a magyar nemzet tagjait, hogy bárhol is éljenek a világban, közös történelmük, kultúrájuk és értékeik révén összetartoznak.
– Nemzetünk számos alkalommal bizonyította már a rátermettségét, amikor az összefogásunk adott erőt a nehézségek leküzdése érdekében. A magyar szórványközösségek megmaradásának legfőbb záloga a templomok és az iskolák megőrzése, mert ezeknek az intézményeknek a nemzeti összetartozás erősítésében küldetésük van – hangsúlyozta Kabók.
Ft. Tápai Leon atya vezetésével az emlékezők közös imát is mondtak. A káplán értékelése szerint a kisorosziak minden magyarságot erősítő rendezvényről megemlékeznek, legyen az a forradalmak vagy az aradi vértanúk emléknapja.
– Az embereket ez összekovácsolja, erőt ad a mindennapokban, a nehézségek leküzdésében, vagy amikor szürkék a hétköznapok, ilyenkor egymásba, kultúránkba és nemzetünkbe tudunk kapaszkodni – mondta az atya.
Tóth Zoltán, a szajáni helyi közösség elnöke is részt vett a megemlékezésen. Elmondta, hogy a szórványban élő magyarság számára minden emlékünnep nagyon nagy jelentőséggel bír.
– Az összetartozás napja azt sugallja, hogy nyelvünkből, kultúránkból merítve, éljünk akár az anyaország területén, akár a határokon túl, a magyarság az egy. Egy szívvel gondolunk a nemzetünkre, erőt ad a mindennapos megpróbáltatásaink során, mert kisebbségben élni, dolgozni és meglenni nem egyszerű feladat – közölte Zoltán.
A rendezvény végén a Rozmaring ME nevében Kormányos Gizella helyezte el az emlékezés virágait.
Nyitókép: Az emlékező közösség (Fotó: Vidács Hajnalka felvétele)
