SZABADKA KÖZKERESZTJEI (29.)

Szabadka köztéri szobrait, valamint szökőkútjait, csobogóit, emléktábláit és emlékjeleit bemutató sorozatunk után új sorozatot indítunk útjára, amelyben Szabadka köztéri keresztjeit mutatjuk be. Ezek a szakrális emlékművek, amelyeket kőbe vésett szövegekkel láttak el, szintén sokat elárulnak városunk múltjáról, elődeink életéről. Legfőképpen pedig a többfelekezetű Szabadka hitéletének krónikásai ezek a létesítmények. Így érdemes a köztéri keresztek történetével is megismerkedni.
A Palicsi-tó alsó nyúlványánál található szabadkai Könnyező Szűzanya Egyházmegyei Kegyhelyen, vagyis a sándori Szentkúton több közkereszt is áll. A római katolikus hívek itt 1893-ban emeltettek először szakrális objektumot.
Sándort 1786-ban alapították és 1804-ben vált hivatalosan faluvá. A község határában, a Palicsi-tó délkeleti partján feltörő források gyógyító hatása már a XIX. század elején közismert volt az itt legeltető pásztorok és a vizeknél megpihenő vándorok és utazók révén, akik arról számoltak be, hogy megmosakodva és a vízből kortyolva enyhültek bőr-, szem-, torok- és gyomorbántalmaik. A helybeli pravoszláv és katolikus hívek a gyógyulások híreit csodákként értelmezték, és a forrást szent helynek tartották, és idővel a helyet Szentkútként kezdték emlegetni, a szerbek pedig Vodice néven ismerték. 1879-ben aztán elterjedt a hír, hogy egy szerb férfi vak kislánya megmosakodva a vízben visszanyerte szeme világát, majd meglátta a Szűzanyát. A kislány édesapja a jelenés után Sándor helyi világi vezetőitől azt kérte, hogy a csoda helyszínén közkeresztet állíthasson. A falu elöljárói azonban a kérelmet elutasították. A kegyhely első objektuma, egy pravoszláv kápolna, végül 1883 nyarán épült fel, a kápolna elé pedig 1885-ben egy fakeresztet állítottak. Ez a kereszt 1914-ig állt a kegyhelyen, amikor is a helyébe egy új, kőből készült keresztet emeltetett a neves szabadkai ügyvéd, dr. Vladislav Manojlović hitvese, Melania Manojlović.
A szentkúti kegyhelyet természetesen Sándor nemcsak pravoszláv, hanem katolikusok hívei is látogatták. Ők Szentkúton 1893-ban állították fel saját, kőből készült keresztjüket a pravoszláv kápolna közelében. Talapzatának déli oldalán a következő felirat olvasható: „Isten dicsőségére emeltette Sándor község katholikus közönsége. 1893” A helyi plébános azonban azt nem szentelte fel. 1900-ban a kereszt mögött egy kápolna épült fel. A katolikus hívek istentiszteletet viszont csak a pravoszláv kápolnánál hallhattak, ugyanis a római katolikus egyház nem volt hajlandó elismerni a kegyhelyet. Ezt Budanović Ljudevit apostoli kormányzó csak 1926-ban tette meg, így a kereszt és a kápolna felszentelésére is ekkor kerülhetett sor. A kereszt azóta is eredeti helyén áll, amelyet az eltelt évtizedek alatt többször is felújították és átfestették.
2002-ben díszes bejáratot alakítottak ki a kegyhelyhez vezető zentai úti lejáratnál, amelynek lábaihoz két kőkeresztet, egy pravoszláv és egy katolikus kőkeresztet állítottak fel. Az előbbit Svetislav Rajšić, utóbbit pedig Andrija Kopilović sándori plébános költségén emeltették.