Ma nemzeti ünnep van, amikor arra emlékezünk, hogy 1848. március 15-én a pesti ifjúság kirobbantotta a forradalmat, és ezzel elkezdődött a magyarság másfél éves szabadságküzdelme. Ezen a héten Magyarországon és minden magyarlakta területen szerte a világban sorra tartják a megemlékezéseket és a különféle rendezvényeket. A különböző médiumok ünnepi műsorokkal és történelmi visszaemlékezésekkel kedveskednek nézőiknek, hallgatóiknak vagy éppen olvasóiknak. Nincs ez másképp Szabadkán sem. Ilyenkor nem sokszor gondolunk bele, de az ünnepi megemlékezéseknek is hosszú múltjuk van. Hogy ezt bizonyítsuk, városunk százhúsz évvel ezelőtti ünnepét elevenítjük fel.
A Bácskai Hírlap 1899. március 15-ei számának címlapja nemzeti szín kerettel jelent meg. A vezércikk az ünnepet méltatta:
„Márczius 15-ike nem egy politikai frakció ünnepnapja, hanem ünnepe az egész országnak.
Ünnepe annak, aki a kormányrudat tartja kezében, éppúgy mint annak akit politikai meggyőződése egy másik táborba szólít – mert e nap jelentőségének eszméje közös mindnyájunk előtt: e nap a magyar szabadság ébredését jelenti.
Ezen a napon ébredett fel az egységes magyar nemzet százados álmából.
E napon rázta le a kezére rozsdásodott lánczot, e napon szabadult fel az idegen népek provincializmusából, e napon ismerte fel ősi szunnyadó erejét, e napon hirdette meg az egész világ előtt nemzeti önérzetét, e napon hirdette meg az írás és a szólás szabadságának nagy eszméit, azokat a hatalmas erőket, amelyekkel a vérrel szerzett alkotmány összes intézményeit ujból megerősítette.
E napon hirdette meg azt az evangéliumot, amely egy ujabb ezredévre megadta neki a haladás lehetőségét, azt az evangéliumot, amelyet azóta is magáévá tett az egész magyar nemzet, azt az evangéliumot, amelynek apostolai vérrel erősítették meg a meghirdetett tanok elévülhetetlenségét és örök időkre szóló változhatatlan törvényeit.
A hazafias tanok meghirdetésének ez a hatalmas formája képezi márczius 15-ének az erősségét és nagy jelentőségét!” – olvasható a szabadkai lapban.
A városban a megemlékezek sorozata a kaponyai csata hősének sírjánál kezdődtek.
„Kegyeletes ünnepséget rendezett a szabadkai Iparos dalárda f. hó 12-én, szabadka védelmében kaponyánál elesett Paganyni honvéd százados sírjánál. Délután 3 órakor impozáns menetben indult el saját helyiségéből a zentai temetőbe, hol a dalárda elénekelte a Hymnuszt, utána Kún Mihály nyomdász tartott emlékbeszédet. Gönczy Károly órás nagy hatással szavalta »Előre« című költeményt, és végül a dalárda énekelte a »Ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos« című magyar dalt. A lélekemelő ünnepségen részt vett nagyszámú közönség, megtöltötte a sirkertet” – írta a Bácskai Hírlap tudósításában.
Március 15-e előestéjén a Polgári Olvasókör, a Magyar Asztal Társaság és a Kereskedő Ifjak Társasága egyaránt társas vacsorát szervezett. Az utóbbi szervezet rendezvényén maga a Bácskai Hírlap akkori főszerkesztője, dr. Csillag Károly mondott beszédet „szűnni nem akaró éljenzések közepette”. Ugyanezen a napon a Polgári Olvasókörben is tartottak egy társasvacsorát, olyan neves vendégekkel, mint Vermes Béla, a város országgyűlési képviselője, és Mamuzsich Lázár polgármester. 16-án a Nemzeti Kaszinóban megtartott rendezvényen dr. Balogh Lajos szólalt fel, aki „a mostani politikai helyzetre is reflektált és éles bírálat tárgyává tette a mostani generáczió elhanyatlását”. Magyarország jövőjét azonban nem féltette, és bizalmát fejezte ki a február 26-án hivatalba lépett Széll Kálmán miniszterelnök irányába.
Ha ma részt veszünk valamelyik rendezvényen, gondoljunk bele abba, hogy ezzel is elődeink példáját követjük.
