A jelenlegi szabadkai politikai helyzet már hetek óta számos találgatásra ad okot. Kérdéseket vet fel: miért kellett újabb koalíciós szövetséget létrehozni a várost vezető és ennélfogva már koalícióban levő pártok között? A Demokrata Párt más irányba kacsingat? Miért hallgat, miért nem nyilatkozik a Vajdasági Magyar Szövetség a koalíción belüli ügyekről? A Szerb Haladó Párt is része lesz a városvezetőségnek? A VMSZ-szel vagy a DP-vel szövetkezik-e majd végül? Többen azt várták, hogy a legutóbbi, gyorsan összehívott képviselő-testületi ülés választ ad majd sok mindenre. Válaszokat kaptunk, de nem mindenre.
A háttéresemények a szakembereket is foglalkoztatják, a lehetőségekről és a miértekről Ljubomir Đorđević szociológussal, újságíróval beszélgettünk.
– Fontos kiemelni, hogy az általános társadalmi és gazdasági szempontokat figyelembe véve Szabadka semmiben sem különb bármelyik másik városnál . Kapitalizmusban élünk, de a Balkán-félszigeten, ahol ennek vad, primitív, fosztogató, kizsákmányoló, embertelen formájával szembesülünk, mely ma is százéves lemaradással biceg az európai kapitalista államok mögött. Vagyis, azok a demokráciáról és szabadságról szóló történetek, amelyekről a 2000-es évek előtt és október 5-e óta is hallhatunk, valójában nem hoztak semmilyen változást. De nem változott meg semmi a haladók – akiket én átöltözött radikálisoknak hívok – és a szocialisták hatalomra lépése óta sem, akik azt hiszik, hogy még mindig a 18. és a 19. században élünk, és a területi hódítást, valamint a természeti értékek magkaparintását tartják szem előtt. Ezt tették a kilencvenes években és most is. Vajdaság kifosztását Vajdaság Statútumának megsemmisítésével kezdték. Ellopták a nyugdíj- és egészségbiztosítási alapot, hogy a kilencvenes évek háborúit finanszírozni tudják. Változott-e valami a kilencvenes évek óta? Nem. Ma a vajdasági földgázt lopják, a gázolajat és a vajdasági földet. Hiszen azt adták el az araboknak is, amire pedig senki nem kötelezte őket.
Nagyon szigorúan fogalmaz, amikor az ország politikájáról beszél...
– Természetesen, mégpedig azért, hogy az emberek megértsék, mi minden áll a jelenlegi állapotok hátterében. Mi pártfeudalizmusban élünk, ahol a munkások helyett a pártok ragadták meg a hatalmat, és megsemmisítették vagy legalábbis elnyomták a civil szervezeteket, amelyeket aktív, önszerveződő polgárok működtetnek, és amelyeknek az alapvető feladatuk a hatalmat gyakorló személyek felülbírálása. Szabadkán sem történnek másként a dolgok. Erre kiváló példa, hogy amint Mlađan Dinkićet eltávolították az állami hatalomból, itt lecserélték a Szerbiai Egyesült Régiókhoz tartozó igazgatókat is, például a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat szabadkai fiókintézetének igazgatóját, de várhatóan a Városi Könyvtár igazgatójával is ez fog történni. Vagyis a pártfeudalizmus nagyon is működik Szabadkán, amelyik párt nincs a városi hatalomban, annak káderei már repülnek is az igazgatói székből, attól függetlenül, hogy jól vagy rosszul végezték a munkájukat.
Ön hogyan tekint a városi hatalomban történt változásokra?
– Folyamatos a hatalmi pártok tagjainak átigazolása az egyik pártból a másikba. Az átigazolásoknak több oka is lehet: egyrészt, hogy részei legyenek a hatalomnak, másrészről, hogy megőrizzék foteljeiket és hatalmukat, harmadsorban pedig a felelősségre vonástól tartanak. Annak is tanúi vagyunk, hogy politikai csoportosulások alakulnak, amelyek ugyan nem akarják magukat koalíciónak nevezni, hanem csak azt vallják, közelebb állnak egymáshoz, mint a koalíción belüli többi párt. A változások vége még egyelőre nem látható, de azt már tudni lehet, hogy a pártok nyilvános és titkos támogatói a hatalomváltásra készülnek. Igazából ők azok, akik érvényesítik érdekeiket a pártokon keresztül. Mit gondolnak, kinek jutott eszébe lerombolni mintegy ötven épületet a városközpontban, hogy háztömbök épüljenek a helyükre? A hatalomváltásra meg abból lehet következtetni, hogy Vajdaság területén már 15-20 községben megtörtént, így azzal is számolni lehet, hogy itt is így lesz. Éppen ezért a mi polgármesterünk sem tud a polgárok gondjaival törődni, amikor a pártérdekek kerültek előtérbe. Ez a pártfeudalizmus azonban nem veszi figyelembe a városok igényeit. Ha tanácsot adhatnék a Demokrata Pártnak, én azt mondanám, hogy a városvezetőség kapjon szabad kezet, hiszen nem lehet egy többnemzetiségű és többvallású Szabadkán ugyanazt a politikát folytatni, mint Surdulicán vagy Belgrádban. A polgárok látják, mi történik a párt csúcsvezetősége körül, és azt kell mondjam, a következő választásokon a polgárok nem fognak a DP-nek bizalmat szavazni. Választásokkal pedig számolni lehet minden szinten, hiszen várhatóan, amint megkapjuk az EU-csatlakozási tárgyalások kezdetének időpontját, kiírják a választásokat. Azt viszont fontosnak tartom kiemelni, hogy egyetlen közösségnek sem jó, és a hatalmon levő pártoknak sem, ha nincs ellenzékük. És Szabadkán sajnos nincs ellenzék, kivéve a Magyar Remény Mozgalom egy képviselőjét a képviselő-testületben.
A Demokrata Pártot említi, hiszen többnyire ez a párt befolyásolja a politikai eseményeket Szabadkán. Miként jellemezné a DP és VMSZ viszonyát a városvezetőségben?
– Én rendkívül becsülöm Pásztor Istvánt, és hálás is vagyok neki, mert segített a Subotičke novine megmentésében. De Maglai Jenőt is becsülöm, mert kereken kimondta, hogy nem kellene a Demokrata Párttal koalícióra lépni, hiszen számos pontban nem egyezik a két párt programja. Később is számos esetben felemelte a szavát a képviselő-testületben is, például a költségvetés vagy a számvevőszék jelentése kapcsán. Véleményem szerint a VMSZ-nek nincs keresnivalója a hatalmi koalícióban. Ha meg akarják őrizni választóikat, távolságot kellene tartaniuk a DP-től, amely most a korrupció melegágya. Sajnos a pártok vezetői gyakran nem tudnak hosszú távon gondolkodni pártjaik sorsáról. Tartanak attól, hogy éveken keresztül ellenzékből politizáljanak, holott ez az egyetlen lehetősége egy olyan párt fennmaradásának, amely konkrét stratégiával rendelkezik és hosszú távon gondolkodik. A VMSZ természetesen elsősorban a magyarok érdekeit képviseli, városunk esetében azonban Szabadka minden polgárát is, éppen ezért ki kellene lépnie a DP-vel kötött koalícióból, és önállóan kellene részt vennie a soron következő választásokon is.
Az elmúlt egy évben sajnos nem történt semmilyen jelentősebb változás, mely befolyásolná a szabadkaiak életét. Úgy tűnik, hogy a politikusaink még mindig várnak valamire.
– Nem, egyik párt sem várakozik. Sajnos nincs olyan karizmatikus ember, aki határozottan tudná vezetni az adott pártot, vagy aki ért a pártvezetéshez. Mit csinál Tomislav Nikolić? Kitüntetéseket oszt azoknak az államoknak, amelyek nem ismerték el Koszovó függetlenségét. Hát mire hasonlít ez? Mit csinál Ivica Dačić? Miután folyamatosan azt állítja, hogy az EU-csatlakozás Szerbia célja, mégis a tárgyalások során kijelenti, nem ismerik el Koszovó függetlenségét, még ha ez a csatlakozás egyik alapfeltétele is. Ki kit próbál most félrevezetni? Sajnos a világban sincs karizmatikus, de okos politikus sem. Minden politikus egy nagyobb politika apparátus része. Vagyis városi szinten is a magasabb szinten levő vezetők döntéseit követik.
Egyedüli reményünk, nekünk, polgároknak abban van, ha az állami és a városi hatalom is belátja, hogy a civil szféra, az aktív polgárok véleménye és tevékenységei nélkül nem tudnak fennmaradni. A politikának támogatnia kellene a civil szféra megerősödését, mely felülbírálhatja a képviselő-testület döntéseit, illetve figyelmemmel kísérheti a hatalom tevékenységét. Ha ezt nem látja be időben, Szabadka egy nyomorult vidéki kisvárossá válhat.
