A Palicsi-tó iszaptalanítása már hosszú évek óta téma. Legutóbb a hetvenes években végeztek ilyen eljárást. Akkor kiszárították a tavat, lekotorták az iszapot, majd újra feltöltötték a medret vízzel. Azóta azonban jelentősebb beruházás a tó fenekének tisztítására nem történt. Az elmúlt években, a hatalmas halpusztulás után, a tó negyedik, vagyis turisztikai szektorának iszaptalanítását helyezték előtérbe, amire tanulmányt, majd pedig tervet is készítettek. A munkálatokat tavaly szeptemberben kellett volna, hogy elkezdjék, ám erre a pénzforrásokat biztosító Köztársasági Környezetvédelmi Alap megszűnése miatt a mai napig nem került sor.
Ma már tartományi támogatásból szeretnék véghezvinni ezt a hatalmas beruházást. Az iszaptalanítás témája már a kilencvenes években is aktuális volt. Akkor, 1998-ban, a Vízművek és Csatornázási Közvállalat szerződést írt alá a belgrádi RASAB vállalattal az 1-es és a 2-es lagúna iszaptalanításáról. A belgrádi vállalkozó most azt állítja, a mai napig nem fizették ki a munkáját, a vele kötött szerződése pedig még mindig hatályos.
Az 1-es és 2-es lagúna a Palicsi-tó azon részén található, ahol a városi szennyvíztisztító a tóhoz csatlakozik. Éppen ez okozza az iszap felhalmozódását ezen a részen. Próbáltunk a közvállalatból nyilatkozatot kérni a szóban forgó megbízással, valamint a munkálatok elvégzésével kapcsolatban. Nyilatkozatot nem kaptunk, de kérésünkre a közvállalat eljuttatta szerkesztőségünkbe a lagúnák iszaptalanításával kapcsolatos dokumentumokat. A szerkesztőségünkbe eljuttatott szerződés alapján az 1-es lagúnában 10 859 négyzetméteren, a 2-es lagúnában 24 250 négyzetméteren, továbbá 73 612 négyzetméter retenzióra szánt területen kellett elvégeznie a RASAB vállalatnak az iszaptalanítást. Igénytől függően 1,5-2,5 méter mélységben. A munkálatokhoz egy refuler kotrógépet kellett használniuk.
A szerződés megkötésekor a munkálatok értékét 13 215 230 dinárra becsülték, azzal, hogy akkor a német márka árfolyama szerint egy német márkáért 6,3 dinárt számoltak. A beruházó a saját költségvetéséből finanszírozta a munkálatok elvégzését, azzal, hogy a vízművek akkor arra kötelezte magát, hogy az iszap tárolását ő szervezi meg, csakúgy, mint az iszaptalanításhoz szükséges munkagépek őrzését. A kivitelező, vagyis a RASAB vállalat pedig minőségi munka végzésére kötelezte magát, illetve az ő feladata volt a munkagépek biztosítása és a munka időben való elvégzése.
A dokumentumok szerint a munkálatok az iszap tárolásához szükséges hely hiánya miatt évről évre kitolódtak. Számos függelékben fogalmazták meg az újabb feltételeket, az idő múlásával a dinár és az euró arányát is újrafogalmazták, majd függelékként azt is papírra vetették. A 2003-ban megfogalmazott függelékben a vállalat szerződött munkáját 54 604 086 dinárra értékelték, azzal, hogy akkor 1 euróra 1,955 német márkát számoltak. Az utolsó dokumentum szerint, 2003, július 11-én a vízművek egy olyan értesítéssel fordult a RASAB vállalathoz, hogy eltávolították a refulert a tóból, az 1-es lagúna mellett és a parton helyezték azt el. Mint azt az értesítésben is megfogalmazták, ezzel a közvállalat már nem vállalt felelősséget az esetleges károk miatt. A munkálatok így 2003 óta a mai napig állnak.
– Mi még akkor kezdtük meg a Palicsi-tó iszaptalanítását a 1-es, 2-es lagúnákban, valamint a retenziónál, amikor a tó a Vízművek és Csatornázási Közvállalat hatáskörébe tartozott. A közvállalat 2003-ig elégedett a munkánkkal, erről dokumentumaink is vannak. Vagyis 1998-ban megkezdtük a munkánkat és szinte megszakítás nélkül 6 éven át végeztük az iszaptalanítást, azzal, hogy például a bombázások idején, illetve a rendkívül magas vízállás idején szüneteltek a munkálatok – foglalta össze az eseményeket Rade Mrvoš, a belgrádi RASAB vállalat igazgatója. Folytatta: – A munkálatok 2003-ban leálltak, hiszen késett, majd leállt a kifizetés. Akkor a közvállalat vezetőségével olyan megállapodásra jutottunk, hogy közösen találunk majd eszközöket a munkálatok folytatására. Akkor az én közbenjárásomra az állami költségvetésből a közvállalat pénzt kapott, elsősorban az iszaptalanítás befejezésére, egyben a hatékonyabb szennyvíztisztításhoz szükséges technológia megvásárlására is. A közvállalat azonban a teljes összeget a szennyvíztisztító megépítésére fordította, és most az a helyzet állt elő, hogy bár az új szennyvíztisztító jó minőségű vizet bocsát a tóba, ennek egyáltalán nincs értelme, hiszen az iszaptalanítást nem végeztük el, vagyis a tó vizének a minősége továbbra sem megfelelő – magyarázta a belgrádi vállalat igazgatója.
Elmondta, az Európai Fejlesztési Banktól a vízművek 9 millió dinár hitelt vett fel az új szennyvíztisztító felállításához, 5 millió eurót kapott a vállalat az Európai Unió tagállamaitól, a városi költségvetésből további 3 millió eurót különítettek el erre a célra. Vagyis ezekkel az összegekkel, illetve további donációkból majd 18 millió eurót fordítottak a szennyvíztisztító kiépítésére, azzal, hogy mint azt Mrvoš állítja, 5 millió eurót a tó iszaptalanítására kellett volna fordítani.
– Idő közben megalakult egy új vállalat, a Park Palics Kft. és a tó feletti hatásköröket erre az új vállalatra ruházták át. De az a szerződés, amit a mi vállalatunkkal kötött a vízművek, soha nem lett sem felbontva, sem lezárva. Bíróság elé sem került. Időközben pedig a Park Palics, amelynek eddig semmi köze nem volt az iszaptalanításhoz, egy újabb versenypályázatot hirdetett meg a Palicsi-tó iszaptalanítására. Nem írhatnak ki versenypályázatot, hiszen már létezik egy szerződés. Én igyekeztem felvenni a kapcsolatot az illetékes szervekkel, a polgármesterrel és a Park Paliccsal is, hogy erre rámutassak, de a leveleimre soha nem kaptam választ – magyarázta Rade Mrvoš.
Folytatta: – Azt gondolom, hogy a hatáskörök átruházásának a célja a szerződés nyomainak eltüntetése volt. Ha átveszi egy másik vállalat a tó feletti hatásköröket, akkor a szerződéseket is magára kell vállalnia. Én egy aktív szerződéssel rendelkezem, és ezt nem hagyhatják figyelmen kívül. Az, hogy mennyi pénzzel tartoznak, talán nem is annyira fontos, mint az, hogy azt szeretném, ha a megkötött szerződésben foglaltakat végre meg tudnánk valósítani – mondta. Elmondta, a refuler a mai napig ott áll a part mellett, és mint kiemelte, nem is hajlandó azt onnan eltávolítani, hiszen eleget szeretne tenni a leszerződött munkának. Rámutatott: – Hajlandó vagyok mindenféle megállapodásra, még arra is, hogy valaki megvásárolja tőlem a szerződést, csak már legyen vége ennek a 10 éves várakozásnak és kilátástalanságnak – mondta.
Több héten keresztül igyekeztünk felvenni a kapcsolatot a Park Palics vállalat igazgatójával, akitől a múlt héten sikerült a témával kapcsolatban egy rövid nyilatkozatot kapnunk.
– Igen, a belgrádi RASAB vállalat igazgatója több alkalommal is levéllel fordult hozzánk, de a mi vállalatunknak semmi köze nincs ehhez a szerződéshez, ilyen hatásköröket a Park Palics nem vállalt magára – válaszolta röviden Goran Gabrić, a Park Palics igazgatója. Majd hozzátette: – Tavaly az iszaptalanítást végző kivitelezők számára kiírt versenypályázatra nem érkezett olyan pályázat, amely eleget tett volna a kiírás feltételeinek, így azt újra meg kellett hirdetnünk. De mivel időközben megszűnt a Köztársasági Környezetvédelmi Alap, így a pénzforrás is kérdésessé vált, vagyis ezt a pályázatot sem tudtuk megvalósítani – mondta el az igazgató.
