A szabadkai Vízművek és Csatornázási Közvállalat először akkor szembesült a hulladékvízből származó iszap elhelyezésének problémájával, amikor az új szennyvíztisztító megkezdte a munkáját. Akkor, 2010-ben a közvállalat ideiglenes megoldásként az iszap szabad tárolását választotta, ugyanis más megoldás nem volt. Azonban felismerték, hogy rendkívül jó minőségű iszapról van szó, ami foszforban és nitrogénban gazdag, számos felhasználási lehetőségre ad módot. Az iszap felhasználási lehetőségeivel egy, jelenleg készülő tanulmány foglakozik majd.
Az elmúlt időszakban több alkalommal is felmerült a kérdés, hogy melyek azok a faktorok, amelyek terhelik a Palicsi-tavat. Az egyik szennyező forrásnak a szabadkai szennyvíztisztítót nevezték meg, amely nem a szennyvíz megtisztításával, hanem a tárolt iszappal szennyezheti a tavat. Gligor Gellért okleveles környezetvédelmi mérnök, a Vízművek és Csatornázási Közvállalat felügyelettel és védelemmel foglalkozó részlegének igazgatója elmondta, a szennyvíztisztító egy olyan tényező a tó partján, amelynek aktivitásait, illetve annak hatásait mérni lehet.
– Minden tényezőt ebben az esetben ki kell vizsgálni. A szennyvíztisztítóból kimenő vizet mindennap ellenőrizzük. Emellett a Közegészségügyi Intézet havonta végez vizsgálatokat a Palicsi-tó meghatározott pontjain, de mi is ellenőrizzük havonta a meghatározott paramétereket a tó első, második, harmadik és negyedik szektorában is. Ha valamilyen rendellenes jelenség, valamilyen súlyos terheltség jelentkezik, akkor azt ki lehet mutatni. Ilyen jelegű problémát eddig nem észleltünk, de a Közegészségügyi Intézettől sem kaptunk figyelmeztetést. Ugyanakkor arról, hogy a talajvizekre miként hat például a talajra helyezett iszap, vagy a környéken zajló mezőgazdasági munkálatok, valamint a talajvizek a tó környékén milyen minőségűek, külön tanulmányt kell készíteni. Részletes tanulmány a tó terheltségéről eddig még nem készült – mondta a környezetvédelmi mérnök.
Rámutatott, éles vonalat kell húzni az 1976-ban működésbe helyezett és a ma működő technológia között. A korábbi technológiával ugyanis a szennyvíz tisztításából folyékony iszap keletkezett, amit nyitott iszapkazettákban tároltak. 2010-től ugyanakkor egy olyan iszapvonal működik, amely teljes mértékben stabilizált, rothasztott iszapot termelt ki melléktermékként. Ebből az iszapból a termikus átdolgozás után keletkező biogázokat elektromos energia előállítására használják fel. Az iszapvonalból származó elektromos áram átlagban fedezi a szennyvíztisztító telep áramfogyasztásának 45 százalékát.
– Természetesen az elektromos energia előállítása attól is függ, hogy milyen terheltségű szennyvizek érkeznek be. Szabadka szennyvízhálózata gyűjtőcsatornás rendszerű, ahol az évszakok váltakozásával, a csapadék mennyiségétől függ a szennyvíz terheltsége is – magyarázta Gligor Gellért. – Ma egy teljesen más állagú struktúra termelődik, mint a régi szennyvíztisztítás után. Az előérlelés után egy jó, zsíros, fekete, 20 százalékos szárazanyag tartalmú iszapról beszélünk. 2005-ben, amikor az új szennyvíztisztító kapcsán elkészült egy környezetvédelmi hatástanulmány, az iszap elhelyezését a szeméttelepen irányozták elő. De amikor 2010-től beindult a teljes iszaptermelés, olyan gondok merültek fel, amelyek túlhaladták a vízművek hatáskörét. Az ígéretek és részmegoldások mellett a közvállalat akkor igazából teljesen magára lett hagyva e problémák megoldásában. A szeméttelep nem tudta befogadni a kitermelt iszapot, ugyanis a kimutatások szerint évente 2900‒3100 tonna iszapot termelünk ki. Így a környezetvédelmi hatástanulmányban leírtakat nem tudtuk ily módon megvalósítani – tudtuk meg.
Gligor Gellért elmondta, mivel a problémát meg kell oldani, környezetvédelmi szempontból olyan megoldásokat kerestek, amelyek felölelik az összes lehetőséget a hulladékgazdálkodás területén.
– A kecskeméti partnervállalattal elvégzett fél üzemi kísérletek alapján bebizonyosodott, hogy a szabadkai szennyvíztisztítóból kikerülő iszap nem veszélyes hulladék. Sajnos Szabadkán nagyon rossz helyzetben van a gazdaság, a gyárak többsége nem működik, de így nincsenek nagy szennyezők sem. Vagyis kisebb az iszap nehézfém-terheltsége, vagy a toxikus anyagok, valamint a nem lebontható anyagok jelenléte – mondta a környezetvédelmi mérnök. – Minden iszapban vannak nehézfémek, de a mi esetünkben a környezetvédelmi határértékeken belül – mondta.
Elmondta, a kapott paraméterek és adatok alapján, a vízművek szakemberei szerint egy olyan iszapgazdálkodási koncepciót kell kidolgozni, amely fenntartható, rentábilis a közvállalat számára, illetve a környezetvédelmi szempontoknak, valamint a környezetvédelmi trendeknek is megfelel – magyarázta Gligor Gellért. Hozzátette: – Jelenleg az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankból (EBRD) felvett kölcsönből egy olyan környezetvédelmi hatástanulmányt dolgoznak ki, amely a vízművek technológiáiból, vagyis az ivóvízkezelésből és a szennyvízkezelésből származó iszapoknak a hulladékhasznosítási lehetőségeit is magában foglalja. Az elkövetkező 25 évben gondolkodunk, vagyis olyan megoldást keresünk, amely eleget tesz a törvényes előírásoknak is. Éppen ezek az előírások nehezítik meg a tanulmány kidolgozását, ugyanis Szerbiában még nem olyan rendezettek a környezetvédelmi törvényelőírások, mint más európai országokban – mondta.
Megtudtuk, hasonló finanszírozási rendszer alapján vették fel a kölcsönt, mint a szennyvíztisztító kiépítése esetében, és a tanulmány kidolgozása elsősorban a gyűjtőcsatornák kiépítésére helyezi a hangsúlyt. A projektum értéke 280 ezer euró, aminek kidolgozását már tavaly megkezdte egy angliai vállalat, amely több környezetvédelmi szektorban mutatott fel referenciát.
– A vállalat dinamikája szerint június végén adják majd át a tanulmány munkaverzióját. Ez után a felkínált lehetőségek alapján fogja a közvállalat a városi önkormányzat bevonásával kiválasztani a legmegfelelőbb technológiát – mondta.
