A homo sapiens állítólag főként a kiváló alkalmazkodóképességének köszönheti, hogy két lábra állva az evolúciós fejlődési piramis csúcsára juthatott, és a földgolyót benépesítve különféle technikai vívmányokkal vehette körbe magát a „minőségesebb élet” jegyében. Ha hihetünk a szakembereknek, ez a fejlődési folyamat nem zárult le, hanem folyamatosan zajlik, igaz, egy emberöltőre lebontva kevésbé látványosan. A nagy titok továbbra is az alkalmazkodni tudás. Az időjárási feltételekhez, például. Ezen képességünket az idei év során igen hatékonyan fejlesztgethetjük. Időjós szamarakhoz hasonlóan megtanuljuk a csillagok állása, a szélirány, a békák brekegése, az ég aljának színezete, a mindenünnen párolgó, testes esőszag intenzitása alapján betervezni a napunkba, hogy egy, két vagy három elázás várható estig. Az igazán jól alkalmazkodók váltásruha, cserecipő nélkül útnak sem indulnak, a praktikusan előrelátók pedig egy pár díszesre pingált kínai gumicsizmát is beszereznek, ami passzol az esőkabát színéhez. Idén mindkettő „trendi”.
– Eddig azt hittem, ilyen eső csak a mesékben létezik – kiáltotta tegnap nevetve a mellettem ázkolódó csöpp kislány a buszmegálló kupolája alól kiszorult nagytatájának, aki bosszúsan legyintve csak annyit jegyzett meg válaszképp, hogy lám, hetven kerek évet kellett megélnie ahhoz, hogy láthassa, milyen, mikor Szabadkára úgy istenigazából rászakad az ég.
