Az egyesület feladata elsősorban az, hogy törődjön tagjaival, segítse őket a mindennapi életben.
A legnagyobb gondot a folyamatos anyagi támogatás hiánya okozza, többek között ebben szeretnék a szabadkai önkormányzat segítségét kérni. A másik óriási gondjuk a foglalkoztatás. Az általuk alakult Kozara, ma már Kozara Plast nevű vállalat, ahol tizenegy tagjuk dolgozik, nagyon nehéz helyzetben van, és attól tartanak, hogy az a tizenegy ember is elveszíti munkáját. Az iskoláztatás azonban megoldott, hiszen közösen azt a megoldást választották, hogy gyermekeik itt maradhassanak ebben a közösségben, ne szakadjanak el innen 8–12 évre, rendes osztályokba járatják őket, és egy tiflopedagógus segít nekik a tanulásban.
Saša Vučinić kiemelte, azért fontosak ezek a világnapok, mert ez alkalommal is fel tudják hívni a figyelmet a problémáikra. Azonban, mint kiemelte, időről időre fontosak lennének ezek a látogatások, ezért felhívta a polgárok figyelmét, hogy vegyenek részt a fogyatékkal élők életminőségének javításában.
A világnap alkalmából a polgármester egy hordozható számítógépet ajándékozott az egyesületnek.
A foglalkoztatás kapcsán azonban kiemeltek egy nagyon fontos gondolatot. Segítségre van szükségük abban, hogy a Fehér Bot valóban fehér bot maradjon, és ne koldusbot váljon belőle. A vakok és gyengén látók azonban több munkát is el tudnak végezni. Telefonközpontokban, fizioterapeutaként is dolgozhatnak, de két tagjuk most szerzett élelmiszer-ipari munkás képesítést, de még nem tudni, hogy volt-e értelme a befektetett munkának, hiszen nem biztos, hogy kapnak állást.
Az egyesületben elhangzott azonban az is, annak ellenére, hogy számos helyen megoldott számukra az akadálymentes közlekedés, és a jelzőlámpáknál is hangosbeszélő irányítja őket, nagy gondot okoznak számukra a helytelenül parkoló autók, az építkezések és útjavítások, amelyekről ritkán értesülnek, és a kerékpárosok, akiket a legnehezebb észrevenni, hiszen csöndben és figyelmetlenül hajtanak.
