Januárban még úgy tűnt, hogy ebben az évben is elmarad a nádvágás, hiszen annyira enyhe volt a tél. Ám ezt nemcsak a magas hőmérséklet nehezítette meg akkor, hanem a víz szintje sem volt megfelelő.
– Mielőtt a nagy fagyok megjelentek volna, próbáltunk egyeztetni a Palics-Ludas Közvállalattal, hiszen ő a tó gondnoka, illetve DTD-vel, hiszen ők foglalkoznak a vízgazdálkodással. Sajnos azt kell mondanom, hogy nagyon nehéz megszervezni, hogy zökkenőmentes legyen a nádvágás. Voltak olyan évek, amikor minden körülmény megfelelt: befagyott a tó, megfelelt a vízállás. Arra is volt már példa, hogy leengedték a vizet a jég alól, így a nádvágás során az emberek beszakadtak. Akkor szerencsére a DTD visszatöltötte a vizet, így folytathattuk a munkát. Az idén próbáltuk ezeket a negatív tapasztalatokat elkerülni. Így már időben megkezdtük a tárgyalásokat. Megkötöttük a szerződéseket, kiparcelláztuk a területeket. De mire végre befagyott a tó, a DTD szakemberei leengedték a vízszintet. Ezt azzal magyarázták, hogy a Palicsi-tó bizonyos szektorában gondot okoz a sok víz, illetve Hajdújáráson a gáton nem tud átfolyni a víz, magas az állás. Mivel a Palicsi-tó össze van kötve a Ludasi-tóval, így csökkenteni kellett a Ludasi-tó vízszintjét – magyarázta Kovács Gábor, a Természetbarát Kör képviselője a nádvágást megelőző eseményeket.
Mintegy 15 centiméterrel alacsonyabb volt a vízállás, mint a korábbi években, így a nádcsonkok miatt nem tudták vágni a nádat. A kis gépek nem tudtak ezektől a nádcsonkoktól dolgozni, kiszúródott a kerekük, vagyis nehézkesen haladt a munka. Kézzel, gyalázkával pedig inkább kínlódás, mint munka a nádvágás. A tónak viszont szüksége van arra, hogy ily módon frissítsék a nádat. Sajnos azonban senki nem tartja szem előtt, hogy a Ludasi-tó természeti rezervátum. Ülepítőnek használják, illetve arra, hogy legyen valahova leereszteni a Palicsi-tó vizét.
– Nem vagyok szakember, csupán harmincöt éve minden évszakban járunk le a tóhoz. Régen senki nem szabályozta a vízszintet, a tó saját magát szabályozta. Éppen ezért nem értem miért nem lehet arra a két hétre, amíg a nádvágást elvégeznénk, tartani a tó vízszintjét, utána le lehetne ereszteni annyira, amennyire a szakemberek szerint szükség van – háborgott Kovács Gábor.
Elmondta, két-három napig lehetett vágni a nádat az idén, mielőtt leesett a nagy mennyiségű hó. A nehézségek miatt csupán egy kisebb részen sikerült kivágni a nádat. Korábban a vízállás, majd a hó okozott gondot, most pedig már az olvadás nem teszi lehetővé a munkát. Elmondta továbbá, bár lehetőség lenne arra, hogy egy kombájnnal levágják a partszakaszokon a nádat, de a gép széles kerekei nagy területen letapossák a nádat, így nagyobb kárt okoznak, mint hasznot.
– Az összes szerves anyag, ami a tóban marad, belekorhad a tóba és növeli az iszap mennyiségét, egyre kevesebb lesz a vízfelület és így csökken az élettér. Évről évre a nádvágás során jelentős mennyiségű szárat termelünk ki. A Palics-Ludassal kötött szerződés szerint minden 200 méter távolságban meg kell hagyni a nádat a madárvilág miatt. Ennek ellenére igyekszünk minden évben felölelni új területeket is, hogy mindenhol frissítsük a nádat.
