A gondozottak nyolcvan százaléka mozgásképtelen (Fotó: Molnár Edvárd)
– Addig, amíg fiatal az ember, mindent meg tud maga csinálni. Most már, amikor megöregedtünk, már abban is segítségre szorulunk, hogy fel tudjunk kelni az ágyból. Sajnos a férjem sem tud nekem segíteni, mert ő is beteg – magyarázta Marton Dragica bajmoki nyugdíjas Nenad Ivaniševićnek, a szabadkai Gerontológiai Központ igazgatóhelyettesének Bajmokon tett látogatása során. Hozzátette: – Sok esetben nem is fizikai segítségre szorul az ember, hanem beszélgetésre van szüksége, és ezek az asszonyok, akik kijárnak hozzánk, nagyon jól tudják ezt.
A Ljubišić család a házi ápolás mellett, a házimunkák elvégzésében is kap segítséget. A naponta érkező ápolási lehetőség jelenti a számukra a legnagyobb segítséget, ugyanis Milan Ljubišić fivére, Radovan gyermekkora óta küzd nehézségekkel.
– A fivéremet az elmúlt időszakban már két alkalommal is megműtötték, ám a műtét sajnos nem sikerült. Naponta két alkalommal is segítségre szorul – magyarázta Milan Ljubišić, majd hozzátette: – A fivérem más segítséget nem kap, egyedül rokkantsági nyugdíja van, ugyanis négy évet dolgozott a téglagyárban, így a nyugdíja 1300 dinár – tudtuk meg.
A szabadkai Gerontológiai Központ minden évben a házi ápolással és a háztáji munkákban való segítségnyújtási szolgáltatásukkal pályázik a közmunkapályázaton. Nagy szükség van ezekre a szolgáltatásokra, hiszen több idős személy szorul segítségre, nemcsak Szabadkán, hanem a környező településeken is. A legutóbbi közmunkákra kiírt pályázatnak köszönhetően a mintegy 4,5 millió dinár értékben ezúttal 31 személy sikerült négy hónapra foglalkoztatniuk.
A szolgáltatások bővítésének igénye miatt minden évben új alkalmazottakat is felvesz az intézmény. Tavaly 11 személyt helyezett munkaviszonyba a Gerontológiai Központ.
Nenad Ivanišević elmondta, az elmúlt hét hónapban a szabadkai Gerontológiai Központ kilenc projektumot valósított meg, amelyek összértéke meghaladja a 30 millió dinárt.
– Ezek a projektumok különböző területeket érintettek, és a megvalósításukra különböző forrásokból kaptuk a pénzt. A közmunkáknak köszönhetően ki tudtuk ezt a szolgáltatásunkat terjeszteni a peremvárosi és külvárosi településekre is – emelte ki Nenad Ivanišević.
– A mai bajmoki látogatásunk során azt szerettük volna megtudni, hogy mennyire elégedettek a polgárok a szolgáltatásunkkal és azokkal az emberekkel, akikkel együtt dolgozunk – mondta.
Anika Komenda már három éve dolgozik házi ápolóként Bajmokon. Minden egyes alkalommal a közmunkákon keresztül folytathatta a munkáját.
– Elégedett vagyok a munkámmal, és szeretem az embereket. Ha tehetném, addig, amíg nyugdíjba nem megyek, ezzel szeretnék foglalkozni – emelte ki Anika Komenda. Hetente 4-5 családhoz kell elmennie, attól függően, hogy egyik-másik gondozottja milyen ellátást igényel.
– A gondozottaink 80 százalékban mozgásképtelenek, így a személyes higiéniájuk elvégzéséhez is segítségre szorulnak. Ugyanakkor vannak olyan idős személyek is, akiknek magas a vérnyomásuk, és azt kell figyelemmel követni, de sokszor csak magányosak, és beszélgetésre vágynak, vagy el kell menni a gyógyszereket beváltani, vagy éppen szétosztani azokat minden napra, hogy nehogy elfelejtsék bevenni – mondta.
