Az alkoholfogyasztás nagyon magas arányban van jelen a fiatalok körében, hiszen a fiatalok 80 százaléka meghatározott időnként fogyaszt alkoholt. És amíg a fiúk körében a sör igen elterjedt, a lányok inkább tömény italokat fogyasztanak, mondta el Joó Horti Lívia, az Exspecto Mentálhigiéné Alapítvány projektigazgatója. Hozzáfűzte, Magyarországon a dohányzási szokások erőteljesebbek, mint az észak-bácskai fiatalok körében, ám ez az egyetlen markánsabb különbség a két térség között, alapjában véve a fiatalok kábítószer-, illetve függőséget okozó szerek fogyasztási szokásait illetően határon innen és túl nincsenek különbségek.
Ez abból a kutatásból derült ki, amit azon IPA határon átnyúló projektum keretében végeztek el, ami megközelítőleg egy évvel ezelőtt kezdődött, és amit az Exspecto Mentálhigiéné Alapítvány és a magyarországi Homokháti Kistérség Többcélú Társulása Integrált Szociális és Gyermekjóléti Központ közösen hajt végre.
– A projektum keretében kutatást végeztünk, ugyanakkor megismertük egymás kezelési lehetőségeit és a megelőzési tevékenységeit. Ezúttal az anonim alkoholisták klubjának a működését ismerhetjük meg, amit speciális elvárások mentén lehet megszervezni, hiszen nem szakemberek vezetik, irányítják ezeket a csoportokat, hanem az alkoholról leszokott szenvedélybetegek és alkoholisták. Szegeden működik ilyen csoport, sikerült velük felvennünk a kapcsolatot. Az Exspecto ugyanis helyet tudna adni egy ilyen csoportnak, de a működtetéshez szükségünk van a megfelelő személyre. Mivel leszokott szenvedélybetegek vezetik ezeket a csoportokat, az elkövetkező időszakban azon dolgozunk majd, hogy olyan embereket találjunk, akik ezt a feladatot elvállalnák. Mindenképpen szükség lenne egy olyan csoportra, ahol a leszokott szenvedélybetegek a későbbi életük során meg tudják beszélni a felmerülő nehézségeket, problémákat – emelte ki Joó Horti Lívia. Elmondta, ez egy amerikai modell alapján működő csoport, ami az angolszász területeken igen elterjedt, és ezt szeretnék bevezetni nálunk is. Hozzátette, hasonló próbálkozások már voltak Szabadkán, de külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy egy ilyen csoport akkor tud igazán jól működni, ha nem szakember vezeti, hanem sorstárs, aki meg tudja érteni, milyen problémákon megy át egy egyén, hiszen a csoportban mindenki hasonló tapasztalatokkal rendelkezik.
– Nagyon nehéz még így is kezelni az alkoholizmust, hiszen még mindig elbagatellizálják ezt a jelenséget. Valahogy megtanultunk együtt élni vele, úgy teszünk, mintha nem létezne probléma. Bár a fiatalok nagy hányada fogyaszt rendszeresen alkoholt, ők ezt még a buli szintjén kezelik és sokkal később tudatosul a probléma. Vagyis az anonim alkoholisták csoportja is egy idősebb generációt érint – mutatott rá a szakember.
A hétvégén Szegedről érkeztek olyan leszokott alkoholisták, aki már hosszú évek óta nem fogyasztanak szeszes italt és részt vesznek az anonim alkoholisták csoportjának irányításában. Ilyen személy László is, aki szerint az alkoholizmus betegség, amit kigyógyítani nem lehet, csak kezelni.
– Én 17 éves koromban kezdtem el alkoholt fogyasztani. Amikor megnősültem, az alkoholproblémák csak egyre mélyültek, a szakadék pedig köztem és a családom között egyre mélyült – kezdte élete történetét László, aki kiemelte, a csoportban fontos az anonimitás, hiszen így könnyebb beszélni ezekről a dolgokról. Elmondta, több alkalommal is kezeltette magát, többször is volt kórházban, ám a kezelés után senki nem tudott neki használható tanácsot adni arra, hogy miután kijött a kórházból, miért ne nyúljon az alkoholhoz. Most már nyolc éve és négy hónapja nem iszik. Ez annak a csoportnak köszönhető, ahova a mai napig eljár. Mint mondta, csak a sorstársak tudnak erőt adni, motiválni arra, hogy kitartson döntése mellett.
– Az önsegítő csoporttal 2001-ben találkoztam. Akkor értettem meg, hogy mi a lényege. A gyűlésen mindenki érintett a problémában. Ezeken a gyűléseken, amit Szegeden heti négy alkalommal szervezünk meg, mindenki elmondja a tapasztalatait. Vagyis nem mondjuk meg a másiknak, mit tegyen, hanem azzal, hogy meghallgatjuk egymást, mindenki leszűri magának azt, amit fontosnak tart, ebből tanulunk, ez segít abban, hogy megtartsuk a józanságunkat – magyarázta László. Hozzátette: – Ez egy olyan betegség, amiből nem lehet kigyógyulni, csak kezelni lehet. A csoport az életformánkká válik. Egy idő után már nem azért megy a csoportba az ember, mert muszáj, hanem mert oda akar menni, ahol a sorstársakkal könnyebb megbeszélni a közös problémákat – emelte ki László.
