Eldönteni, hogy a szabadkai helyi közösségi választásokon ki győzött, szinte lehetetlen feladat. A kérdés annyira összetett, hogy mindenkinek igaza van egy kicsit, bármit mond, bárhogyan elemez. Az, hogy ki aratja le a babérokat, majd csak ezután derül ki, de hogy egy szabadkai szociológus-publicistát idézzek, azok sajnos nagy valószínűséggel nem a szavazópolgárok lesznek, akik vasárnap vették a fáradtságot, és az urnák elé járultak, sőt azok sem, akik úgy döntöttek, nem mennek el szavazni.
Amennyiben az összesített szavazatok számát nézzük, valóban megállapítható, hogy a VMSZ mintegy 1500-zal több szavazatot tudhat magáénak, pedig héttel kevesebb helyi közösségben indult, mint a Demokrata Párt. A részvételi arány alig haladta meg a huszonöt százalékot. Ennek a mintegy harmincezer embernek a huszonöt százaléka adta voksát a VMSZ-re, ami jelentheti azt, hogy sokkal több magyar érezte úgy, hogy részt kell vennie a választásokon, de azt is, hogy egyes kisebbségek, akiknek nem volt más alternatívájuk, a VMSZ-re szavaztak. Ez tulajdonképpen mindegy is lenne, hiszen egy választás kimenetelének nem csupán nemzeti kérdéseken, hanem tetteken kellene múlnia. Ugyanez a helyzet a Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetsége eredményeivel is, hiszen ez a párt szinte minden olyan helyi közösségben megszerezte a szavazatok többségét, ahol a horvát lakosság van többségben. Vagyis mindegy mit teszel, jól teszed-e azt vagy rosszul, elég ha kisebbségi vagy, biztosítva van a pozíciód? Nem tudni, hogy mi a kulcs, mindenesetre van olyan magyar vezetőségű helyi közösség is, ahol a polgárok véleménye szerint évek óta nem történik semmi pozitív változás, ennek ellenére a mostani szavazáson sem vonták meg a bizalmukat az eddigi vezetőtől, hiszen ki más tudná jobban képviselni a magyarok érdekeit, mint ő? A kérdés ugye az, hogy egy-egy helyi közösségben mitől függ az infrastrukturális fejlesztés, és egyáltalán múlik-e bármi is azon, hogy egy-egy helyi közösségben ki szerzi meg a szavazatok többségét?
Érdemes áttekinteni a másik két magyar párt, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt és a Magyar Remény Mozgalom eredményeit is. Az MRM négy helyi közösségben indult, a polgárok minden szavazóhelyen hasonlóan vélekedtek róluk, 30 és 40 közötti szavazatszámot sikerült csupán elérniük. Listavezetőik nagyon fiatalok, talán ismeretlenek a saját közösségükben is. A VMDP öt helyi közösségben indult, s a legjobb eredményt Nagyradanovácon érte el. Abban a helyi közösségben, ahol maga a párt alelnöke volt a listavezető, nagyon gyengén szerepeltek.
A Demokrata Párt szereplése azonban valóban elgondolkodtató. Hiszen a szavazók alig húsz százaléka voksolt erre a városi szinten is hatalmon lévő pártra, noha a szavazójoggal rendelkezők 75 százaléka el sem ment szavazni. Hogy miért is? Azért is történhetett meg ez, mert a polgárok többsége úgy véli, hogy a helyi közösségi választásokon igazán nem múlik semmi, hiszen azoknak nincs hatáskörük, nem hozhatnak igazi változásokat generáló döntéseket. Emellett sokan vannak olyanok is, akik a saját helyi közösségükben egyszerűen nem tudtak kire szavazni. Beszédes azonban az a tény, hogy két helyi közösségben, ahol a polgármester, valamint a városi képviselő-testület elnöke volt a listavezető, a VMSZ meggyőző fölénnyel győzött.
Ebben a tekintetben hasonló a helyzet a VMSZ sikerével is, ami sikernek ugyan siker, de nem akkora, mint a Szerbiai Demokrata Párté. Az eredményeket vizsgálva ugyanis ez a párt okozta a legnagyobb meglepetést a választásokon. Az a párt, amelyik országos szinten nem zavar sok vizet, Szabadkán az elmúlt négy évben a háromszorosára nőtt és egyre erősödött. A városi vezetésben szerzett „hatalmával” és az ennek köszönhető pozíciók lehetőségeivel élve „nevet” szerzett magának a városban, felismerhetővé vált. Egy olyan lehetőséggé, amely még ismeretlen az emberek számára, káderei viszont lehet, hogy olyanok, akiknek az emberek szívesen adnának egy esélyt. Azért, mert már annyit csalódtak az eddigi felhozatalban. Az SZDP Szabadkán valószínűleg azoknak a szerb nemzetiségű lakosoknak köszönheti a sikerét, akik nincsenek megelégedve a DP munkájával, de más kisebbségi vagy polgári csoportosulásban sem látták önmagukat. Ennek köszönhetően például ez a párt Palicson több szavazatot kapott, mint a DP, de ez a helyzet a Peščara és a Központ I. helyi közösségekkel is, a Harcosok sorakozója lakótelepen, a Vasutas településen, a Központ II., a Központ III., a Sétaerdő, a Sándor, a Gát, a Kertváros és Kelebia helyi közösségekben pedig szorosan a DP mögött végzett.
A Vajdasági Szociáldemokrata Liga jó szereplése mögött is hasonló okokat lehet keresni, őket azonban valószínűleg a liberálisabb vonal választotta. A nemrégen alakult Szerbiai Szociáldemokrata Párt is egy ilyen lehetőségnek bizonyult.
Egyes helyeken a pártok sikere talán azon is múlt, hogy ki volt a listavezető, hiszen egy-egy helyi közösségben magasan nyertek az olyan vezetők, akik egyébként is sikeresen végzik munkájukat, tevékenyek és pozitív értelemben ismertek a szabadkaiak körében.
Az eredményeket tehát mindenki sikerként könyveli el, annak ellenére, hogy valójában szó sincs sikerről. A DP a saját sikertelenségét tulajdonképpen az SZDP sikerével palástolja, hangsúlyozva: a hatalmon lévő koalíció megmutatta, hogy megérdemli az emberek szavazatát. Mintegy elkönyvelte, hogy az SZDP és a DP a legtöbb helyi közösségben koalícióra lépve átveszi majd a hatalmat – VMSZ-győzelem ide vagy oda – miközben az SZDP azért még óvatosabban fogalmaz: azt mondják, ha a helyi vezetők más pártok kádereivel működnének együtt, akkor ők azt jóváhagyják – noha valószínűleg ez nem lesz így.
A VMSZ a megnyert húsz helyi közösségből azonban – ha a fentieket figyelembe vesszük – jó, ha tízet kézben tud majd tartani: Kisradanovácot, Makkhetest, Kelebiát, Hajdújárást, Királyhalmát, a Vasutas települést, Ludast, Nagyradanovácot, Palicsot, Újvárost, és ha szerencséjük van, Bajmokot.
A helyi közösségi választások eredményeinek tudatában a DP-nek azért kell rengeteget tennie, hogy a következő egy évben visszanyerje a polgárok elvesztett bizalmát, a VMSZ-nek pedig azt kell bebizonyítania, hogy azok a polgárok, akik most hétvégén az urnák elé járultak, nem hiába szavaztak (újra?) erre a pártra. Teremteniük kell, mindannyiuknak, egyszerű, de nehezen megvalósítható dolgokat: aszfaltot, vizet, szennyvízelvezető-csatornát, játszóteret, biztonságot, munkahelyet. A helyi közösségek szintjén azonban ez nehezen valósítható meg.
