Szabadka köztéri szobrait, illetve szökőkútjait, csobogóit, emléktábláit és emlékjeleit, valamint közkeresztjeit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben Szabadka utca- és térneveit mutatjuk be. Kiknek a nevét viselik városunk utcái és terei? Kik voltak ezek a személyek? Kinek nevét viselték korábban ezek az utcák? A többi között ezeket a kérdéseket igyekszünk megválaszolni. Eközben pedig az utcák kialakulásának története és Szabadka múltja is feltárul majd e sorozatban.
A Népkör Magyar Művelődési Központ előtti kis tér viseli Kossuth Lajos nevét. A tér elnevezése mellett az itt elhelyezett szobor is őrzi az 1848/49-es forradalom és szabadságharc vezéralakjának emlékét városunkban.
A tér a századfordulón még a Türr István utca elvevezést viselte. Türr István egy 1825 és 1908 között Baján született szabadságharcos volt, akit kortársai „a rettenthetetlen magyarként” emlegettek. 1842-ben tizenhét évesen önként jelentkezett katonának. Osztagával 1846-tól 1848-ig Lombardiában állomásozott. Az 1848-ban kitört forradalmak idején részt vett a Piemont elleni harcokban és a milánói megtorlásban. Ennek hatására 1849. január 19-én megszökött a császári seregből, és átállt a piemontiakhoz. Részt vett az olasz függetlenségi harcokban és támogatta az olasz egyesítési törekvéseket. Miután az osztrákok leverték az olasz szabadságharcot, Türr emigrációba kényszerült. 1859-től részt vett a Garibaldi vezette olasz függetlenségi harcban, sőt az olaszoknak Türr tanácsainak köszönhetően sikerült bevenniük Palermót. Garibaldi ezért a nemzetőrség főfelügyelőjévé és tábornokká nevezte ki. Az általános amnesztia után visszatért Magyarországra, majd a közélet aktív szereplőjévé vált. Többek között sokat fáradozott egy francia, olasz és osztrák–magyar szövetség létrehozásán. 1881-től Türr volt a görögországi Korinthoszi-csatorna építésének egyik szervezője. A csatornát 1893-ban nyitották meg a hajóforgalom előtt.
Az I. világháború végét követő impériumváltás után a Türr István utcát Terézia utcának nevezték át. A II. világháború után pedig Branko Krsmanović, jugoszláviai néphős nevét viselte. Branko Krsmanović 1915-ben született egy Paraćin melletti faluban. A nemzetközi brigád tagjaként harcolt a köztársaságiak oldalán a spanyol polgárháborúban. 1941-ben, nem sokkal a német megszállás előtt tért vissza Jugoszláviába. A partizánfelkelés kezdetétől részt vett a harcokban és a partizán egységek szervezésében. 1941. augusztusban németek ellen vívott harcban esett el. 1945. május 9-én az első harcosok között nyilvánították néphőssé.
2002-ben akkori szabadkai községi képviselő-testület szeptember 26-ai ülésén döntött arról, hogy a Branko Krsmanović utcát Kossuth Lajos térré nevezik át. 2008. március 15-én az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 160. évfordulója alkalmából leplezték le a téren Kossuth Lajos-mellszobrát, amely Szarapka Tibor okleveles szobrász alkotása. Az emlékmű különlegességét elhelyezésének módja adja, az ugyanis a Népkör épületének – a Szabadka legrégebbi, folyamatosan működő kulturális szervezetének – homlokzatán van elhelyezve, egy üvegezett falmélyedésben. A szobrok elhelyezésének e módja a régi néphagyományokból ismert. Főleg fogadalmi kápolnáknál alkalmazták, amikor valamelyik szentről emlékeztek meg.
Nyitókép: Patyi Szilárd illusztrációja / A tér az 1848/49-es forradalom és szabadságharc vezéralakjának nevét viseli
