Volt egyszer egy emléktábla

Ahogy lapunk is beszámolt róla, nemrégiben felavatták Bíró Károly, Szabadka egykori polgármesterének emléktábláját, ami Bíró Károly egykori otthonának falán kapott helyet. Városunknak több emléktáblája is van, amelyek ismert szabadkaiak vagy Szabadkához köthető személyek emlékét ápolják. E heti írásunkban azonban egy olyan emléktáblát ismertetünk, amely nem sokáig állt a helyén. Ez a tábla Gyóni Géza neves költő és újságíró a Csak egy éjszakára… című vers alkotójának emlékét őrizte.
Gyóni Géza Áchim Géza néven született 1884. június 25-én Gyónon. Édesapja Áchim Mihály, békéscsabai szlovák származású evangélikus lelkész, édesanyja Bekker Gizella volt. A szarvasi Vajda Péter Gimnáziumban tanult, majd 1900-ban Békéscsabára került, a Rudolf Főgimnáziumba. Már gimnáziumi évei alatt próbálkozott versírással. Apja papnak szánta, ezért 1902-ben a pozsonyi evangélikus teológián folytatta tanulmányait. 1903-ban már több alkotása is megjelent a Nyugatmagyarországi Híradó című lapban. Az év végén pedig már korrektorként dolgozott a lapnál. Egyetemi tanulmányait végül feladta és az újságírói pályának szentelte életét. 1904-ben megjelent első verseskötete is Versek címmel. Számos lapnál dolgozott. 1913. február 13-án végül Nádasy József szabadkai színházigazgatónak hála a Bácskai Hírlapnál kapott állást. A költő nem sokáig dolgozhatott újságíróként városunkban, ugyanis hamarosan kitört az I. világháború. Egységével, a szabadkai 4. honvéd huszárezreddel a keleti frontra vezényelték. Az ezred két százada, közöttük Gyóni Géza is, ott volt Przemyśl első két ostrománál, és védték az erődöt az oroszok támadása ellen. Gyóni az erődben találkozott Mihály nevű öccsével, aki főhadnagyi rangban szolgált Przemyślben. Az erőd eleste után a szabadkai 4. honvéd huszárezred katonái, a Gyóni testvérekkel együtt orosz hadifogságba estek, és a Krasznojarszk-i hadifogolytáborba kerültek. Gyóni Gézát Mihály öccse magához vette, mint tiszti szolgát, hogy együtt maradhassanak a fogság alatt is. A testvérpár azonban nem érte meg a háború végét. Mihály 1917. június 8-án meghalt, bátyja pedig mély depresszióba süllyedt, majd elméje is elborult. Gyóni Géza születésnapján halt meg, 33 éves korában, több ezer kilométerre Szabadkától.
A szabadkaiak természetesen nem feledkeztek meg a városunkban besorozott költőről. A Bácskai Hírlap 1918. január 24-ei számában egy rövidhírben olvashatunk arról, hogy emléktáblát állítottak Gyóni Géza emlékére.
„A mai tanácsülésen Váli Gyula főmérnök előadta, hogy Gyóni Géza emléktábláját véglegesen elhelyeztek azon a házon, a melyben Szabadkán lakott. A háztulajdonossal, Somgyi Gyulával olyan megállapodás jött létre, hogy ha a házat újjáépítik is, az emléktábla helyén marad. Gyóni Géza, a szegény költő, a sanyarú sorsban közöttünk élt újságíró, így halála után betáblázást nyert egy szabadkai házra.”
Az emléktábla azonban nem sokáig maradt a helyén. 1918. november 13-án szerb csapatok vonultak be Szabadkára. A tábla ekkor még a helyén maradt, de nem sokkal a trianoni békediktátum aláírása előtt, 1920. május 20-án ismeretlen tettesek összetörték. A Bácskai Hírlap május 23-án adtak hírt az esetről.
„Gyóni Géza minden faji szemponton felül is az általános emberi kultúrának volt melegszívű, fanyar sorsú hőse. Gyóni Géza nem ennek a városnak a talajából nőtt, de mikor a magyar költő sorsának osztályrészeül kijutott sorsvihar ebbe a nagy ködmönszagu városba sodorta, ideérzett, kulturharcos volt, ideálokért küzdött s előbb akarta vinni a város ügyét. Dicsőséget szerzett a városnak s a város méltó emléket is áll tolt neki, amikor a Virág utcai Somogyi ház homlokzatán megörökítette, hogy a przemysli dalos abban a házban lakott” – méltatták Gyóni Gézát a lapban, majd az emléktábla-rongálás részleteit ismertették:
„A városi tanács az elmúlt évben úgy határozott, hogy a Gyóni emléktáblát nem bontatja le, hanem meghagyja s csupán faburkolattal vonatta be. Nehogy okot szolgáltasson indulatok kitörésére. Azóta úgy volt a Gyóni emléktábla, mig nem áldozó csütörtök éjjelén a faburkolatot le vették és az emléktáblát darabokra törték. Dr. Szudarevics főispán csütörtökön délelőtt, mikor a Virág utcán át a gör. kel. templomba ment, hogy a város képviseletében részt vegyen a görög keleti áldozó csütörtöki körmenetben, megtekintette az eltávolított emléktábla helyét s utána a kíséretében haladó munkatársunknak ezeket mondta:
– Nem is tudtam, hogy a kultúrának ez a mérföldköve, a Gyóni emléktábla is elpusztult, pedig azt egy városi tanácsi határozat is védte. Én csak annyit mondhatok, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy hasonló atrocitások többé ne forduljanak elő s ezt garantálom is.”
Az emléktábla nem került vissza a helyére.