Az Aleksa Šantić utca

Szabadka köztéri szobrait, illetve szökőkútjait, csobogóit, emléktábláit és emlékjeleit, valamint közkeresztjeit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben Szabadka utca- és térneveit mutatjuk be. Kiknek a nevét viselik városunk utcái és terei? Kik voltak ezek a személyek? Kinek nevét viselték korábban ezek az utcák? A többi között ezeket a kérdéseket igyekszünk megválaszolni. Eközben pedig az utcák kialakulásának története és Szabadka múltja is feltárul majd e sorozatban.
Az Aleksa Šantić utca a Jovan Mikić út és a Partizán bázis utca között húzódik, amely egy boszniai szerb költő, a délszláv hazafias költészet egyik kimagasló alakjának nevét viseli. A kertvárosi utca arról nevezetes, hogy itt található a Szűz Mária-képes emlékmű.
Aleksa Šantić 1868. május 27-én született Mostarban, egy kereskedőcsaládban. Az üzleti beállítottságú szülői házban az ifjú Šantić költői tehetsége nem talált megértésre, így Ljubljanában és Triesztben kereskedelmi tanulmányokat folytatott, majd 1883-ban hazatért Mostarba. Néhány évig apja üzletében dolgozott, közben a településen is beszerezhető irodalmi folyóiratokat és könyveket olvasott. 1886-tól kezdett el verseket írni. Legfőbb példaképei Vojislav Ilić és Jovan Jovanović Zmaj voltak. 1887-től több boszniai szerb újság és folyóirat munkatársa lett. 1888-ban megalapította a Gusle nevű énekkart, 1896-ban pedig útjára indította a Zora című irodalmi lapot, amely 1901-ig jelent meg. Az 1908-as annexiós válság miatt, amikor az Osztrák–Magyar Monarchia annektálta Bosznia-Hercegovinát, Šantić Olaszországba menekült és csak 1910-ben tért vissza. Az 1912–13-as Balkáni háborúk hatására írt hazafias verseket. 1913-ban a Monarchia hatóságai elüldözték Mostarból. 1914 februárjában a Szerb Királyi Akadémia levelező tagjává választotta. Az I. világháború alatt túszként tartották fogva, de a háborút sikerült túlélnie. 1924. február 2-án Mostarban hunyt el tuberkulózis következtében. Pályája során közel 800 költeményt, hét színdarabot és néhány prózai művet írt.
Az Aleksa Šantić utca területén hajdanán szőlők voltak. A szőlőkbe vezető út mentén terült el bajsai Vojnics Lukács birtoka, amelyet az 1869-ben felépült Szabadka–Szeged vasútvonal elvágott a város központjától. Az 1866-ban született, súlyos beteg Vojnics Lukács László a gyógyulás reményében a szőlőbirtokon egy a kálváriai stációkhoz hasonló emlékművet emeltetett, amelynek fülkéjében egy Szűz Mária-képet helyeztetett el. A felszentelést már sajnos nem érhette meg, mert 1885. június 21-én elhunyt. A Szűz Mária-képet július 19-én szentelte fel Szécsenyi Jenő kanonok, aki szoros barátságot ápolt a Vojnics családdal. A felszentelés évében alakították ki az emlékmű előtt elhaladó Párhuzamos utat (a mai Jovan Mikić út). Az emlékmű mellett egy szekérút húzódott végig, amelyet nyilván a Szűz Mária-kép után, Miasszonyunk útjának neveztek el. A századforduló után az emlékmű környéke beépült, egy egész városrész jött létre, az egykori szekérút pedig utcává alakult át. Az utca a két világháború között kapta a Šantić utca elnevezést, majd a második világháború alatt egy rövid időre visszakapta a Miasszonyunk utca elnevezést. A második világháború után újból Šantić utcára változtatták a nevét, amit azóta is visel.