Mikor jön a trónörökös?

Százöt évvel ezelőtt júliusban az a hír járta a helyi sajtóban, hogy Aleksandar Karađorđević, az SZHSZ Királyság régense és trónörököse Szabadkára látogat. A Délvidék (az egykori Bácskai Napló) című szabadkai politikai napilap 1919. július 3-ai száma címlapján például a következő rövidhírt közölte:
„A legszavahihetőbb forrás szerint – mint a Névén jelenti – Sándor régens, trónörökös a jövő héten Szabadkára érkezik. A városban már folynak fogadására a méltó ünnepi előkészületek.”
A látogatást azonban elhalasztották. Erről a Délvidék július 8-ai számának egy újabb rövidhírében tájékoztatták városunk polgárait.
„Sándor régens és trónörökös szerdára tervezett szabadkai látogatása közbejött akadályok miatt jövő hétre elhalasztódott.”
Majdnem két hét elteltével, a július 17-ei számban aztán újabb napot adtak meg a látogatás időpontjául.
„A hadseregparancsnokság ma értesítette Matievics István főispánt, hogy Őfensége Sándor trónörökös és régens kedden, 22.-én délután 4 órakor érkezik Szabadkára. A fogadás előkészítésére a bizottság holnap ül össze” – olvashatjuk a Délvidékben.
De a trónörökös ezen a napon sem látogatott el városunkba. Végül a Délvidék július 24-ei számában írtak arról, hogy Aleksandar Karađorđević július 26-án, szombaton érkezik Szabadkára. Ez az újsághír már jóval bővebb volt az előzőeknél. Részletesen írtak a látogatás programjáról és menetéről, ami azt erősítette, hogy július 26-a már valóban a látogatás végleges időpontja lehet.
És valóban. Aleksandar Karađorđević 1919. július 26-án késő délután érkezett meg városunkba. A látogatás részleteiről a Délvidék július 29-ei számában olvashatunk. Ebből a beszámolóból kiderül, hogy az időjárás nem kedvezett a kitüntetett esemény számára:
„Nagy várakozás előzte meg Sándor trónörökös és régens Szabadkára érkezését. Szombaton végre, ezen az ünneppé varázsolt napon megérkezett városunkba. Az idő nagyon esős, borús volt, de türelmesen, hódolattal, szeretettel várta a trónörököst az óriási tömeg a város szélén és bent a városban. Négy órára jelezték érkezését, de csak fél hét után érkezhetett meg és eddig a legnagyobb türelemmel várták, a szakadó eső ellenére, a Párhuzamos ut bejáratánál a Szegedi uton. A Szegedi ut házai fellobogózva vártak, a közönség nemzeti színű kis zászlócskákkal, szalagokkal földiszitve, ünnepi ruhába öltözve fogadta a királyi vendéget” – írták a Délvidékben.
A beszámolóból egyébként az is kiderül, hogy a trónörököst népes és díszes fogadóbizottság várta. Erről így írtak a Délvidékben:
„Matievics István polgármester és Mijatov Milorád főkapitány azon a 4-es fogaton jöttek, mely később a trónörököst vitte be. A kocsi kerekei és az egész kocsi piros és fehér rózsákkal volt díszítve. Megjött a lovas bandérium, 160 parasztlegény, 4 zászlóval az élükön, fehér kék piros, piros-fehér-kék, piros-kék-fehér és kék-fehér-piros színűvel, aztán meg jött a fogadás színhelyére 20 fehérsapkás lovas, kék fehér piros zászlóval. A vasúti aluljáró felé eső részen 26 zöldmentés testőr
várta festői ruhájában az érkezést.”
A trónörököst éljenzéssel és három ágyúdörgéssel fogadták a szabadkai polgárok, majd rövid köszöntő és üdvözlőbeszédek után a népes menet megindult a város központja felé.
„A diszmenet az aluljárótól a városházáig a katonaság sorfala között vonult be. Mindenünnen az utcákról és az ablakokból harsány örömrivalgás fogadta Sándor trónörököst; – virágok hullottak rá, melyeket mosolyogva köszönt meg. A városházán díszesen berendezett lakosztályába vonult a trónörökös. Mivel ekkor már estefelé járt az idő, megváltoztatták a programot és elhatározta a régens hogy másnap, vasárnap is Szabadkán fog maradni s igy a vasárnap reggeli bajmoki és zombori utazás elmaradt” – állt a Délvidék hasábjain.
Ezt követően a trónörökös tiszteletére egy 172 személyes vacsorát rendeztek az Arany Bárány Szálló belső földszinti termében. Ezen az eseményen természetesen csak meghívott vendégek vehettek részt. Maga a fogadás a tudósítás szerint igen impozánsra sikeredett.
„A vacsora a lehető legfesztelenebb hangulatban folyt le. A kiszolgálás, érdemére legyen mondva a vendéglősnek, igazán teljesen kifogástalan volt. A trónörökösnek maga Lishtneckert Gergely, a Bárány-tulajdonosa szolgált fel. Vacsora közben a bunyevác lányok nemzeti tésztával, remek turósrétessel lepték meg a trónörököst és az összes többi vendégeket.”
A vacsora fél egykor ért véget, majd a trónörökös másnap látogatást tett a görög-keleti és a Szent Teréz templomban, Sándor városrészben és a város kaszárnyáiban, végül pedig Palicson a tiszteletére megrendezett fogadáson vett részt. A trónörökös délelőtt fél 11-kor hagyta el városunkat. Tegyük hozzá, hogy Aleksandar Karađorđević majd egy évvel a trianoni békeszerződés aláírása előtt látogatta meg Szabadkát, amikor a város területi hovatartozása még vitatott kérdés volt.