Szabadka köztéri szobrait, illetve szökőkútjait, csobogóit, emléktábláit és emlékjeleit, valamint közkeresztjeit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben Szabadka utca- és térneveit mutatjuk be. Kiknek a neveit viselik városunk utcái és terei? Kik voltak ezek a személyek? Kiknek neveit viselték korábban ezek az utcák? A többi között ezeket a kérdéseket igyekszünk megválaszolni. Eközben pedig az utcák kialakulásának története és Szabadka múltja is feltárul majd e sorozatban.
A Szekeres László utca a Szép Ferenc utca és a Karađorđe út között található, amely városunk kiváló régészének, a Szabadkai Városi Múzeum egykori igazgatójának nevét viseli.
Szekeres László 1931. szeptember 12-én született Szabadkán. Az általános iskolát és a gimnáziumot szülővárosában végezte el, majd 1957-ben a ljubljanai Bölcsészettudományi Kar Régészeti Tanszékén szerzett egyetemi oklevelet. Őstörténetből diplomázott, a paleolitikumot választotta szűkebb szakterületévé. Ezután visszatért Szabadkára, ahol a városi múzeumban dolgozott tiszteletdíjas régészként. 1960-ban a távozó Schulmann Imre helyére nevezték ki az intézmény igazgatójának. A múzeum vezetőjeként többek között kapcsolatokat teremtett magyarországi, németországi és amerikai rokon intézményekkel, elérte, hogy washingtoni Smithsonian Intézet több vajdasági ásatáshoz biztosítson pénzügyi forrásokat. Szekeres László igazgatósága alatt jött létre a kapcsolat a Szabadkai Városi Múzeum és a szegedi Móra Ferenc Múzeum között. Az 1960-as évek második felében azonban elfogadták az úgynevezett „kultúr(a)rendezési” tervet, amellyel a szabadkai Városházát átminősítették Kultúrotthonná. A terv részeként a múzeumot a Raichle-palotából átköltöztették a Városházába. Szekeres László tiltakozásképp a terv ellen 1967-ben lemondott igazgatói posztjáról és a régészetnek szentelte idejét. Az 1970-es évek gazdag észak-bácskai régészeti feltárásainak egyik vezetője volt. 1969 és 1972 között ő volt a Szerb Régész Egyesület elnöke volt. A régészet mellett foglalkozott néprajzzal, művészettörténettel, numizmatikával és Szabadka helytörténetével. Az 1971-es indulásétól az Üzenet című folyóirat szerkesztőbizottságának a tagja volt, valamint 1995-ben létrehozta, és haláláig szerkesztette a Bácsország című vajdasági magyar honismereti szemlét. A többpártrendszer létrejöttekor bekapcsolódott a politikai életbe. Alapító tagja volt a történelmi Vajdasági Magyar Demokratikus Közösségnek, majd 1994-ben a Vajdasági Magyar Szövetségnek. 1995-ben rövid időre a szabadkai önkormányzat tisztségviselője is volt. 1997. december 27-én a zimonyi neuropszichiátrián hunyt el, ahol szélütés miatt ápolták. Szabadkán a Bajai úti temetőben helyezték örök nyugalomra. Szekeres László lánya, Szekeres Ágnes (1968–2020) szintén régészként szerzett hírnevet magának.
A Szekeres László utca 1918-ig a Szép Ferenc utcával együtt alkotta a Felső sánc utcát. Miután Szabadka 1779-ben megkapta a szabad királyi városi címet, 1780-ban a várost három oldalról, északról, nyugatról és délről sáncokkal vették körül. Az északi vagy felső sánc a régi gubógyár és a Halasi úti kaszárnya között húzódott. E sánc vonalán jött létre a Felső sánc utca. 1918 után a mai Szép Ferenc utca a Sétaerdő utca (Dudova ulica) elnevezést, míg a mai Szekeres László utca a Lamić utca elnevezést kapta. A II. világháború után Magyar utca (Mađarska ulica), majd Gorenje utca nevet viselte. Szabadka Község Képviselő-testülete 2003. november 10-én megtartott 34. ülésén meghozott határozata alapján aztán a Gorenje utca 2007-ben felvette a Szekeres László nevet, amelyet azóta is visel.
Nyitókép: Az utca városunk kiváló régészének a nevét viseli (Patyi Szilárd felvétele)
