Vasárnap lesz száztíz éve annak, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának. Az ezt követő napokban az egymással szemben álló európai nagyhatalmak sorra hadat üzentek egymásnak. Ezzel elkezdődött az I. világháború. Ma már nehéz elhinni, de abban az időben a férfiak nem kis része dalolva önként vonult be katonának, nem tudva azt, hogy négy évig tartó öldöklő küzdelem vár rájuk. A korabeli újságokat fellapozva azt olvashatjuk, hogy Szabadkán is örömmel fogadták a háború hírét.
A Monarchia 1914. július 28-án egy hónappal a szarajevói merénylet után üzent hadat Szerbiának. A Bácskai Hírlap című szabadkai napilap másnap címlapján közölte Ferenc József manifesztumát, amelyben az azóta szállóigévé vált szavak is olvashatóak:
„Ebben a komoly órában tudatában vagyok elhatározásom egész horderejének s a Mindenható előtti felelősségnek.
Mindent megfontoltam és meggondoltam.
Nyugodt lelkiismerettel lépek a kötelesség útjára.”
Ugyanebben a számban arról is hírt adtak, hogy már a hadüzenet napján megkezdődött a katonák mozgósítása. Szabadkára sorra érkeztek a katonákat szállító vonatok. Ezzel kapcsolatban a Bácskai Hírlap egy balesetről számolt be.
„A Szabadkára óráról-órára berobogó katonaszállító vonatok megkapó és fölemelő látványt nyújtanak. Az állomáshelyükre siető tartalékosok nem keresik, hogy hol kapnak helyet a kocsikon; ha belül nem jut a hely, felkapnak a vaggonok tetejére és énekelve teszik meg az utat Szabadkáig.
Egy ilyen zsúfolt vonat tetejéről tegnap este felé két zentai fiu véletlenül leesett. Szabó Nándor és Sípos István nem jól helyezkedtek el a mozgo vonat tetején es egy zökkennőnél lefordultak a tetőről. A két vitézt azután társaik fölemelték és beszállították a kórházba, ahol megállapították, hogy csupán könnyebb belső sérüléseket szenvedtek.
Holmi gyöngébb bordázatu ember alig viselte volna el béke idején az ilyen zuhanást, Szálló és Sípos azonban ma már sétáltak a kórház kertjében és kérdésünkre, hogy birnak-e majd tovább menni, igy feleltek:
– Ugyan, csak nem zavartatjuk magunkat ilyen csekélységtől!
Olyan időkét élünk, amelyekben valóban csekélység a vonat tetejéről való legurulás.” – írták a napilapban.
A Bácskai Hírlap július 30-ai számban „Ferencz József azt üzente!..” címmel a szabadkai mozgósításokról olvashatunk egy hosszabb beszámolót, amely nem nélkülözi a háborús propagandaszöveget sem.
„Fenségesen felejthetetlen látvány, micsoda legendás készséggel sereglenek a zászlók alá azok a tartalékosok és népfelkelők, akikhez eljutott a királyi szózat, hogy itt van az idők teljessége: örök időkre biztosítani ennek a folytonos nyugtalanságban élt országnak nyugodalmas jövőjét és virágzó fejlődését.
Az aratóik dalolásától hangos gazdag bácskai rónáról végtelennek látszó embertömeg tör elő, hogy teljesítse hazája és királya iránt való fönséges kötelességét. Az egyszerű, kérges kezű paraszt földműves napszámostól az ezerholdasig s a diurnistától a magasrangu hivatalnokig, – valamennyien csodás elszántsággal nyúlnak a fegyver után. A katonai várak és kaszárnyák kapui mögött meghaltak a fontolgató, aggódó polgárok, hogy mint a monarchia hős védelmezői jelentkezzenek. A durva tarisznyáját cipelő gatyás falusi ember és a tegnapelőtt még kényelmesen korzózó városi ur szemében ugyanaz a láng lobog, a szivét hasonló érzelmek mozgatják s az agyát ugyanaz a gondolat hevíti: leszámolni ellenségeinkkel, hogy aztán hosszu ideig ismét nyugalomban éljünk mi, vagy a – gyermekeink. A legújabb kor történetének legizgatóbb, legcsodásabb napjait
éljük s ennek hősi tudatát tükrözi vissza a fegyverbe szólított tömegek szeme villanása.”
Szintén a július 30-ai számban arról is hírt adnak, hogy városunkban a hadüzenetet követő napokban tüntetéseket tartottak, amelyeken a háborút éltették.
„A tüntető Szabadka leírhatatlanul lelkes hullámokat ver a háborús lelkesedés Szabadka utcáin. Az esti tüntetések központja a Városi Kávéház, ahová vállukon viszik be az éneklő tömegek a katonatiszteket. Ma este Jankovics huszárezredes és Puska őrnagy megjelenésére tört ki a leglelkesebb taps és tüntetés. Egy tartalékos tisztet, aki ép a pincért szólította, hogy »fizetni«, a lelkesült nép vállára kapta és elvitte:
– Majd fizetünk Nisben! kiáltották s a zászlók alatt tovább éltették a háborút.” – számolt be a tüntetésekről a Bácskai Hírlap.
Így indultak hát a férfiak a világ addigi legnagyobb háborújába, örömmel és dalolva, nagy tüntetések közepette.
Nyitókép: 1914-es háborús propagandaplakát az imádkozó Ferenc Józseffel (wikipedia.org)
