Szabadka köztéri szobrait, illetve szökőkútjait, csobogóit, emléktábláit és emlékjeleit, valamint közkeresztjeit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben Szabadka utca- és térneveit mutatjuk be. Kiknek a nevét viselik városunk utcái és terei? Kik voltak ezek a személyek? Kinek nevét viselték korábban ezek az utcák? A többi között ezeket a kérdéseket igyekszünk megválaszolni. Eközben pedig az utcák kialakulásának története és Szabadka múltja is feltárul majd e sorozatban.
A Harambašić utca a Zombori út és a Marko Orešković utca között húzódik, és egy horvát költő, műfordító, jogász és politikus nevét viseli. Az utca a dualizmus korában két különálló utca volt, amelyeket 1918 után egyesítettek.
August Harambašić 1861. július 14-én született a horvátországi Alsómiholjácon. A gimnáziumot a szlavóniai Pozsegán kezdte, de az érettségit 1879-ben Eszéken szerezte meg. Jogi tanulmányait Bécsben és Zágrábban folytatta, 1884-ben diplomázott, 1892-ben pedig megszerezte a doktorátust. A Horvát Jogpárt tagja, valamint a párt irodalmi szószólója volt. Irodalmi tevékenységét már egyetemi évei alatt megkezdte. 1883–84-ben a Hrvatska vila,1886-ban a Balkan, 1898-ban pedig a Preporod című irodalmi folyóirat szerkesztője. Nem mellesleg a Balkan folyóirat hasábjain megjelent politikai témájú prózája miatt 15 hónap börtönre ítélték, amelyből 6 hónapot le is ült. Jogi tanulmányai elvégzése után egy ideig J. Frank ügyvédi irodájában dolgozott. Irodalmi munkásságának csúcspontját az 1880-as években és az 1890-es évek elején érte el. Ekkor számos verseskötete jelent meg. Emellett jelentős a műfordítói tevékenysége is. Főleg orosz, lengyel és bolgár költők műveit ültette át horvát nyelvre, de Shakespeare alkotásait, Tolsztoj Háború és békéjét és Henryk Sienkiewicz összes regényét is ő fordította le horvátra. Az irodalom mellett a politikai életnek is aktív tagja volt. Ante Starčević keményvonalas irányzatát követte, ezért többször is bebörtönözték. 1895-ben ügyvédként ő védte azokat a horvát egyetemistákat, akik Zágrábban magyar zászlót gyújtottak fel. Az 1892-es és 1895-ös választásokon is indult, de a horvát száborba nem sikerült bekerülnie. Harambašić végül 1901-ben vált a testület tagjává. 1902-ben befejezte irodalmi pályafutását. A horvát szábor képviselőjeként az alkotmány reformja, mindenekelőtt az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választójog megadása mellett foglalt állást. Képviselői mandátumáról 1909-ben lemondott, miután a kormány tisztségviselőjévé nevezték ki. 1911. július 16-án hunyt el Zágrábban.
A Harambašić utca 1918 előtt két különálló utca volt. A Zombori út és a Makszim Gorkij utca közötti szakaszát Rákóczy utcának, majd Mikes utcának nevezték, míg a Makszim Gorkij utca és a Marko Orešković utca közötti szakaszát Antal utcának nevezték. 1918 után aztán a Mikes utcát és az Antal utcát Harambašić neve alatt alatt egyesítették. Az utca azóta is ezt az elnevezést viseli.
Nyitókép: Az utca 1918 után két utca egyesítéséből jött létre / Patyi Szilárd felvétele
