A Május elseje utca

Szabadka köztéri szobrait, illetve szökőkútjait, csobogóit, emléktábláit és emlékjeleit, valamint közkeresztjeit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben Szabadka utca- és térneveit mutatjuk be. Kiknek a neveit viselik városunk utcái és terei? Kik voltak ezek a személyek? Kiknek a neveit viselték korábban ezek az utcák? A többi között ezeket a kérdéseket igyekszünk megválaszolni. Eközben pedig az utcák kialakulásának története és Szabadka múltja is feltárul e sorozatban.
A Május elseje utca a főposta épülete mellett húzódik. Az utca két különálló utca egyesítéséből jött létre és az idők során több elnevezést is viselt már.
Szabadka a régi időkben mocsaras terület volt. A Halasi és a Buckai szőlők között volt a Nagyrétnek nevezett mocsaras rész, amelyen főleg nagy esőzések és a tavaszi hóolvadások alkalmával jelent meg a víz. A mai Karađorđe út, valamint a Zrínyi és Frangepán utca között pedig a Jaszibarának nevezett mocsár terült el, ahol a talajvíz sok kárt okozott. 1861-ben ástak egy csatornát, amely Kelebia-tó feles vizét a Nagyréten és a Jaszibarán keresztül a város központján át a Kispalicsba vezette. A csatorna a város déli részén a Mlakának nevezet városrészen, a mai Május elseje utcán át folyt keresztül. Így az utcát kezdetben egyszerűen Folyó utcának nevezték. Később a XIX. század második felében az utca felső, a mai Maksim Gorkij utcához közelebbi részét a himnusz költője, Kölcsey Ferenc után Kölcsey utcának nevezték el, az alsó része pedig megtartotta a Folyó utca elnevezést. Az I. világháború végét követő impériumváltás után a Kölcsey utcát és a Folyó utcát Scotus Viator utca néven egységesítették. A Scotus Viator, amely vándorló skótot jelent, Robert William Seton-Watson írói álneve volt. Seton-Watson egy 1879 és 1951 között élt skót származású brit történsz, publicista és politikai aktivista volt, aki 1905-ben Bécsbe utazott, hogy a Habsburgokat tanulmányozza. Munkássága elején még a magyarok barátjának vallotta magát, de 1908-ban megjelent az Etnikai problémák Magyarországon című könyve, amelyben a magyarországi kisebbségi politikát és választási rendszert bírálta. Ezt követően számos írást közölt az ország viszonyairól, amelyek nagy feltűnést keltettek Nagy-Britanniában. A délszláv kérdés a Habsburg Monarchiában címmel jelent meg könyve 1911-ben, amely a szerbek helyzetével is foglalkozott. Seton-Watson művei jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a brit közvéleményben kialakult kedvező kép a magyarokról a XX. század elején megváltozott. A brit történész 1918-19-ben, a központi hatalmak összeomlásával egy időben mutatta be Közép-Európa etnikai elvű átrendezésére vonatkozó elképzeléseit. Ezen elképzelések számos pontját a nagyhatalmak az I. világháborút követő átrendezés során átültették a gyakorlatba. Ezért a magyar közvélemény a történelmi Magyarország sírásójának tartotta, a sajtó pedig gyűlölettel írt róla. Ezzel szemben a kisantant országaiban, köztük az SZHSZ Királyságban dicsőítették őt és elismerések tömkelegével halmozták el. Így kaphatott utcát még életében a Scotus Viator néven ismert Seton-Watson Szabadkán.
Az utca a II. világháború után kapta mai elnevezését. Az 1944-ben felálló kommunista hatalom a nemzetközi munkásmozgalom legnagyobb ünnepének, a munka ünnepének akart köztéri emléket állítani.