A filmek filmje a Lifka moziban

1927. január 10-én mutatták be Berlinben Fritz Lang filmrendező monumentális, nagy hatású alkotását, a Metropolist. E némafilm a maga korában olyan vizuális élményt nyújtott a mozinézőknek, amelyet, túlzás nélkül mondható, addig filmvásznon még soha nem láttak. Lang 5 millió birodalmi márkából készítette el a jövőben játszódó eposzát. Egy film elkészítésére korábban ennyi pénzt nem költöttek. A rendező forradalmi vizuális effektusokat használt, többek között nagyon erős árnyékolást, valamint valósághű maketteket. A Metropolis azonban nem pusztán egy látványfilm. Egy olyan úttörő mestermű, amely a mai napig érezteti hatását a tudományos-fantasztikus műfajon. A filmben látható robot ihlette például a Csillagok háborúja aranyszínű protokolldroidját C-3PO-t. A Metropolis városképei pedig olyan későbbi legendás sci-fi filmekben bukkannak fel, mint a Ridley Scott rendezte Szárnyas fejvadász, Az ötödik elem vagy éppen az 1995-ös Páncélba zárt szellem című japán anime. Nem mellesleg a neves japán képregényrajzoló, Tezuka Oszamu, 1949-ben megalkotta a Metropolis mangaváltozatát is, amelyből 2001-ben egy animefilm készült. Ez utóbbi alkotás az eredeti előtt tisztelegve, de számos ponton újragondolva, átértelmezve meséli el Lang történetét.
A filmtörténelem eme klasszikusát mindösszesen néhány hónappal a bemutató után Szabadkán a Lifka moziban is műsorra tűzték. A Bácsmegyei Napló 1927. április 17-ei számának filmrovata így harangozta be Lang alkotását:
„Azt szokták mondani a kinematográfia ellenségei, hogy a film rövid élete alatt már kimerítette önmagát és nem tud újat nyújtani. Mintha ezt a kétségtelenül nem objektiv megállapítást akarta volna megdönteni Fritz Lang, a Metropolis zseniális rendezője és bizonyos, hogy a film még tud újat és meglepőt produkálni.
A Metropolis a 2500-ik év világvárosa minden civilizáció összesűrítésével és a szenvedő proletárság megdöbbentő nagy harcával. Csak arra kell gondolni, hogy rövid húsz év óta mennyit fejlődött a civilizáció és milyen szédületes technikai haladást tett a világ az autó, a kinematográfia, a repülőgép és a rádió feltalálásával és akkor nem nehéz elképzelni, hogy milyen csodálatos meglepetéseket foglal magában ez a monumentális film, amely 573 év távlatában mutatja be a jövő nagyvárosát a maga örömeivel és szenvedéseivel. A film középpontjában egy kedves egyszerű lány áll, aki a szeretetet és jóságot hirdeti.”
Ugyanebben a számban a hirdetések között megtaláljuk a Lifka mozi reklámját is, amelyben arra hívják fel a mozinézők figyelmét, hogy a Metropolist vagyis a „filmek filmjét” április 19-e és 24-e között vetítik délután 4 és 6 órakor, ünnepnapon pedig 4, 6 és fél 9-kor.
A Bácsmegyei Napló április 21-ei számában egy kritikát találunk Lang filmjéről. Bármilyen időtálló mesterműről is van szó természetesen az „I. I.” monogrammal aláírt kritikus ebben a filmben is talált kivetnivalót:
„Technikai kivitelben a leggrandiózusabb film talán, amit eddig teremtettek, a meséje azonban közönséges giccs. Csodálatos dokumentuma a Metropolis a filmek minden erényének és tévedésének. Legnagyobb hibája, hogy azt a monumentális keretet, amelyet filmen talán még sohasem építettek fel szebben, nem tudja összhangba hozni a mesével, illetve, hogy a filmdráma cselekménye nem tud többet és jobbat adni az átlag film-sujetnél és nem tud felemelkedni az impozáns keretekhez. Még ennél is nagyobb baj, hogy a rendező egészen naiv módon oldja meg a darab utolsó jelenetében a tőke és a munka évezredes örök harcát a gyáros fiának és a munkások sorába tartozó leánynak a szerelme által.”
De ne legyünk igazságtalanok, ugyanis a filmkritikus alább hozzáteszi:
„Ha azonban ezektől a mese rovására írandó hibáktól eltekintünk, akkor csak a legnagyobb csodálkozás hangján emlékezhetünk meg a filmszerűség szempontjából a Metropolis-ról, amely ilyen tekintetben minden eddigi kép fölé emelkedik. Ebből a szempontból ez a film határozottan korszakalkotó jelentőségű a filmgyártás terén, mert először valósítja meg azokat a szédületes lehetőségeket, amelyeket, a film nyújthat.”
Végül pedig a kritika zárómondatából az is kiderül, hogy hogyan fogadta a filmet a szabadkai moziközönség:
„A Metropolis világsikere mindenben indokolt és Szuboticán, a Lifka-mozi kedd [április 19] esti bemutatóján tapsokban is kirobbant.”
Ha egyszer felfedezik az időgépet érdemes lenne elutazni 1927 Szabadkájára és jegyet váltani erre a mozibemutatóra. Igaz, hogy a film ma már a világhálón ingyenesen is megtekinthető, de az idők során az eredeti kópiák szétszóródtak, a beszédfeliratok pedig több helyen elvesztek. Így a Metropolist teljes valójában a múltba visszautazva tudnánk csak megtekinteni.