Őseink nagyon tudták, hogy minden jóért, betevőért, terményért hálát kell adni az égieknek. Az utódok, korunk embere pedig igyekszik megtartani a jó szokást, így a hagyományokhoz híven a horgosiak az idén is megszervezték a Szüreti Napok rendezvényt, immár harmincnegyedik alkalommal. Ami azonban az idők változását mutatta, az volt, hogy ezúttal a must préselése elmaradt, hisz minden előbb beért, így a szőlő sem várta meg a szüreti napokat. Sőt, szombaton délután még az eső is megérkezett, bár most nem annyira égi áldás formájában, mint amennyire a nyáron örültek volna neki, ám mindettől függetlenül a háromnapos ünnepség nagy érdeklődés kíséretében zajlott péntektől vasárnapig.
Pénteken este egy kuriózummal kezdtek, ugyanis bemutatták azt a receptgyűjteményt, mely nemrégiben készült el, és jól bevált horgosi recepteket tartalmaz. Ám ahogy Soós Nóra, a horgosi művelődési ház koordinátora, az egyik szervező elmondta, ez nem csupán egyszerű receptes könyv, ugyanis Horgosról lévén szó, ahol még mindig jószerével akad bortermelő, a borajánlókat és a helyi termelők bemutatását is beszerkesztették a könyvbe, melyet bárki megvásárolhat, aki egy kicsit is szereti a gasztronómiát.
Szombaton aztán kezdetét vette a már jól megszokott népünnepély a falu központjában. A művelődési otthon előcsarnokában gazdag terménykiállítást tekinthettek meg az érdeklődők, illetve a konyha téma köré építették az összeállítást, így a régi konyhai eszközöktől a dísztárgyakig minden az előtér pompázatosságához járult hozzá. Szemnek és szájnak is ingere volt ez a kiállítás. A helyi közösség épületének udvarában zajlottak a gyermekprogramok, az egész Vasút utca szinte minden szeglete megtelt kirakodóvásárosokkal és főzőkkel. A szüreti napok egyik elmaradhatatlan kísérőprogramja a főzőverseny, melyre az idén mintegy száz csapat érkezett. A környékről, de távolabbról is jöttek a csapatok, hogy a versenyre benevezzenek és bemutassák, hogy ki főzi a legjobb bográcsost szarvashúsból. Rajtuk kívül akadtak olyanok is, akik nem a verseny miatt, hanem önmaguk és nagy baráti társaságuk szórakoztatására és jóllakatására ragadtak fakanalat. Volt ott a csevaptól kezdve a forgatott bárányon át a sült malacig minden, mi szemnek és szájnak ingere. A művelődési műsor, melyben felvonultak a szebbnél szebb népviseletbe öltözött táncosok és énekesek, szombaton délután háromkor kezdődött, de a második fellépők sajnos már zuhogó esőben járták a táncot. Az időjárás kicsit közbeszólt a műsor menetébe, ám érdekes volt látni, hogy a főzőcskézők kinyitották sátraikat, előkerültek az esernyők és a nagykabátok, és folytatták a megkezdett munkát. Az est folyamán a Baraparty együttest várták Horgosra, ahol adóztak a hagyományoknak, csak az időjárás nem volt kegyes hozzájuk. Vasárnap hálaadó szentmisét tartottak.
Ahogy a helyi termelőktől hallottuk, egyre kevesebben vannak a nagytermelők, az idei év pedig senkinek nem hozott jót a termés tekintetében, mégis dolgoznak, termelnek, ám lehet, hogy néhány év múlva a szőlő és az alma mellett megjelennek más, nálunk eddig szokatlan gyümölcsök is, mint a gránátalma vagy a datolya, meg az olajbogyó, és akkor már az alma lesz a kuriózum. Most még azonban a horgosi alma és szőlő, nyáron a barack az, ami messze földre viszi a falu hírét. A XXXIV. Szüreti Napok bizonyította, hogy jöhet eső és hideg, a horgosiak szívósan kapaszkodnak és kitartanak, akármi történjen!
Nyitókép: Bajić Jenei Klementina felvétele
