A Szervó Mihály utca

Szabadka köztéri szobrait, illetve szökőkútjait, csobogóit, emléktábláit és emlékjeleit, valamint közkeresztjeit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben Szabadka utca- és térneveit mutatjuk be. Kiknek a nevét viselik városunk utcái és terei? Kik voltak ezek a személyek? Kinek nevét viselték korábban ezek az utcák? A többi között ezeket a kérdéseket igyekszünk megválaszolni. Eközben pedig az utcák kialakulásának története és Szabadka múltja is feltárul majd e sorozatban.
A Szervó Mihály utca a Vasutas-település helyi közösségben található és a jugoszláv kommunista mozgalom egy jeles személyiségének nevét viseli. Szervó Mihály 1900. december 6-án született Nagybecskereken, szegény kézműves családban. 1920-ban, mint szabó csatlakozott a szakszervezethez, majd maga is szülővárosa szakszervezeti mozgalmának szervezőjévé vált. Ugyanebben az évben vette fel tagjainak sorába a kommunista párt. 1924-ben már Nagybecskerek helyi pártbizottságának a tagja és így nagy befolyásra tett szert a városi szakszervezetben.1928-tól a párt bánáti kerületi bizottságának a tagja volt, így már nem csak Nagybecskereken, de egész Bánátban folytatott szervezőtevékenységet. Egy évvel korábban a párt őt delegálta a moszkvai május elsejei ünnepségre. 1929-ben a jugoszláv királyi hatóságok kommunistákat tartóztattak le szerte Bánátban, köztük Szervó Mihályt is, akit az államvédelmi bíróság tíz év börtönre ítélt, ezt a sremska mitrovicai börtönben töltötte le. 1939-ben szabadult és visszatért Nagybecskerekre. Itt újból csatlakozott a kommunista párthoz, ahol Žarko Zrenjanin egyik legközvetlenebb munkatársává vált. 1941 áprilisától, miután Bánát német megszállás alá került, Szervó Mihály ellenálló csoportok szervezésével segítette fegyveres felkelés előkészítését. 1941 júliusában e csoportok már akcióba léptek és több támadást is végrehajtottak a megszállók objektumai ellen. Szervó Mihályt azonban árulás következtében Nagybecskereken augusztusban letartóztatták, majd megkínozták. Ez után Belgrádba szállították, ahol 1941. szeptember 19-én kivégezték.
A Szervó Mihály utca és környéke a XX. század elején kezdett kiépülni. Az utca mai nyomvonalát egy 1928-as Szabadka-térképen találhatjuk. A térképen az utca neveként a „Tvornička ulica” név van feltüntetve. Az elnevezés minden bizonnyal az akkor itt található Ferrum fafeldolgozó vállalat fatelepére (Tvornica Ferrum) utalhat. A vállalatot 1923. decemberében alapították és a következő évben épültek meg az üzemei. A Ferrum vasúti szerelvények fából készült alkatrészeinek gyártására és javítására specializálódott. Fatelepe a mai Szervó Mihály és a Jovan Cvijić utca között volt található. A térkép szerint a közeli vasútról egy sínpár is vezetett a létesítményhez. Így itt naponta akár 5 vagon javítását is elvégezhették. A Ferrum azonban 1927-től likviditási gondokkal küzdött és fokozatosan leépült. Az utcát a II. világháború után átnevezték Toša Prokopčanji utcává. Toša Prokopčanji egy a XIX. században élt író és műfordító volt, aki ahhoz a szabadkai írói nemzedékhez tartozott, amelyhez többek között Szép Ferenc és Ambrozije Šarčević is. Szervó Mihályt 1951-ben néphőssé nyilvánították. Ezt követően főleg Vajdaságban valóságos kultuszt alakítottak ki köré, számos közterületet és intézményt neveztek el róla. Szabadkán a korábbi Toša Prokopčanji utcát nevezték át Szervó Mihály utcává, amit azóta is visel.