A sötétségbe borult város

Azt, hogy már az ősz közepén járunk és vészesen közelednek a zimankós téli napok, jól jelzi az, hogy egyre korábban sötétedik. Így már a késő délutáni órákban felgyúlnak az utcalámpák. Százöt évvel ezelőtt azonban Szabadka utcái még az esti órákban is sötétek maradtak. Az utcai gázlámpák sztrájk miatt nem gyúltak meg, a villanyégők pedig szénhiány miatt maradtak sötétek.
A Magyar Újság (a korábbi Bácskai Hírlap) című szabadkai napilap 1919. október 21-ei számában adott hírt a lámpagyújtók napok óta tartó munkabeszüntetéséről.
„Két hete már, hogy a szabadkai gázgyár üzemben van s gázt szolgáltat, mégis szomorúan azt kell tapasztalunk, hogy a belterület pár száz méter területét leszámítva, Szabadkára még ma is afrikai sötétség borul. Olyan barátságtan a város képe éjjel mint a haragos ember ábrázata.
Sokan panaszkodnak amiatt, mi az oka annak, hogyha már egyszer nagynehezen megindult a gáztermelés, akkor miért nincs kivilágítva a város, hogy este és éjjel nagyobb legyen a közbiztonság Szabadka utcáin.
Ma megkérdeztük Seereiner Alfonz gázgyári igazgatót, aki a világítási nehézségekről ezeket mondotta:
–  A gázgyári lámpagyujtó és oltogatók egy része két hét óta sztrájkol, illetve nem akar ismét munkába fogni. Erre én, habár a tanács a fizetésüket csak havi 200 koronában állapította meg, azon hiszemben, hogy a tanács utólag hozzájárul a fizetés felemeléséhez, havi 250 koronában állapítottam meg a lámpagyujtó munkások fizetését. A munkások azonban még így sem akartak munkába állni. Erre én a sztrájkról jelentést tettem a városi tanácsnak.
–  Tegnap beszéltem Ifkovics-Ivandékics János főmérnökkel, aki azt mondta, hogy egyelőre várni kell, mert a munkások később bizonyosan munkába fognak állni. Most ugyanis elmentek kukoricát törni, szüretelni s hordani, amint azonban befejezik a gazdasági munkát, ismét ráfanyalodnak a gázgyárra. Egyébként jelentést tettem dr. Pertich József alpolgármesternek is, akit meg kértem, hogy rokkantakat küldjön a lámpagyujtogatáshoz” – olvashatjuk a napilapban.
Ha a lámpagyújtogatók sztrájkja nem lett volna elég, a Magyar Újság október 25-ei száma arról számolt be, hogy a villanyüzemet a rendszertelen szénszállítás veszélyezteti.
„Körülbelül két hete tart a boldogságunk. Drága öröm ugyan ma a villanyfény, de mégis öröm. S most újból veszélyeztetve van a villany világítás. Tegnap este úgy állt a dolog, hogy szénhiány miatt már az éjjeli órákban nem tudnak villanyt adni. Ma talán még roszabb lesz a helyzet. Az üzemvezetőség részéről munkatársunknak a következő felvilágosítást adták:
– A villanykérdés ma – szénkérdés. Mi a pécsi szénbányától megrendeltünk napi két vagon szenet. Kifizettünk nekik 300 ezer koronát 40–50 vagon szénre és azt a rendelkezést adtuk, hogy azonnal küldjenek 6 vagon szenet és aztán naponta 2 vagonnal. A hat vagon szén 12 én meg is érkezett, de már akkor jellemző volt, hogy erről is csak véletlenségből értesültünk, mert a kísérő fuvarlevelek huszadikán jöttek meg. Azóta is hol jött, hol nem jött a szén, úgy, hogy kénytelenek voltunk fölvilágositásért a pécsi bányaigazgatósághoz fordulni.
– Azt a választ kaptuk, hogy ők naponta feladnak a címünkre nem 2, hanem 3 vaggon szenet mindaddig, mig azt nem jelentjük, hogy széntartalékunk van.
– A hiba tehát a vasútban van. Hogy a Pécs melletti Üszög állomáson, ahol az emelkedő vonal miatt sokszor egy-egy vonatból néhány kocsit lekapcsolnak és otthagyják, – a báttaszéki állomáson, vagy Szabadkán van e hiba, azt mi nem tudjuk megállapítani. Annyi azonban tény, hogy Szabadkán is előfordul, hogy a szén már itt van ez állomáson és mi csak pár nap múlva kapunk értesítést, de az is előfordult, hogy a fuvarlevelek meg jöttek, de a szén nem érkezett meg” – olvasható a lapban.
Az október 26-ai lapszámban pedig arról olvashatunk, hogy Dušan Svirčev villamosigazgató személyesen volt kénytelen eljárni a Szabadkának járó szén ügyében, aki így nyilatkozott a lap munkatársának:
„– A telepet egyszer már pár nappal ezelőtt erősen veszélyeztette a szénhiány, de ép a kellő pillanatban kaptuk meg a vasúti állomásról a szenet. Akkor is azonban csak ugy kaptuk meg, hogy magam mentem ki a vasúti állomásra s utánna jártam, hogy mely kocsikban érkezett szén a számunkra. Így nagy nehezen még aznap megkaptam a szenet anélkül, hogy meg kellett volna szakítanunk az üzemet.
– Ma telefonon beszéltem a pécsi bányaigazgatósággal s azt mondoták, hogy mindennap egy-két vagonnal több szenet adtak fel címünkre, hogy tartalékunk legyen.
A szén azonban nem érkezett meg, holott nekem telefonon bemondották még azt is, hogy hányas számu kocsikba raktak szenet a telep számára. A vasúttól, illetve a vasut jóindulatától függ minden. Elvégre nekik is érdekük fűződik a világításhoz. Dehát ehhez több jó akarat kell” – állt a százöt évvel ezelőtti Magyar Újságban.