A rablógyilkos kivégzése

Szerbiában 2002-ben törölték el a halálbüntetést. Így a korábbi időkben nem volt ritka, hogy az igazságszolgáltatás során a legsúlyosabb ítéletet mondták ki: a halált. Száz évvel ezelőtt városunk egy kivégzés helyszíne volt, ugyanis 1924. október 25-én egy kettős rablógyilkosság elítéltje állt az akasztófa alá. E heti írásunkban ezt az esetet elevenítjük fel.
A Bácsmegyei Napló című napilap 1924. október 23-ai számában adta hírül, hogy döntés született Tóth Imre kegyelmi kérvényének ügyében. Az írás szerint Tóthot 1923. június 4-én ítélték halálra, míg két tettestársát, Torkos Sándort és Torkos Juliskát felmentették. De mi volt Tóth Imre bűne, amiért halálra ítélték? Erről így ír a napilap:
„A Halasi-uti rablógyilkosság 1923. év február 12-én, egy hétfői nap délelőttjén tizenegy és tizenkét óra között történt és rendkívüli feltűnést és izgalmat keltett az egész városban. Ebben az időben Tóth Imre és három társa: Lakatos József, Torkos Sándor és Torkos Juliska megjelentek Molnár Megyeri Mihály Halasi-ut 14. számú házában, ahol hárman tartózkodtak: az 52 esztendős Molnár Megyeri Mihályné, a 72 éves Kalmár Jánosné és a 75 éves Kalmár János.
Az idegenek Megyeriék lakása felé tartottak, bekopogtattak és beléptek a konyhába, ahol Molnár Megyeri Mihályné egyedül tartózkodott. Amikor az asszony érdeklődött, hogy mit kivannak, egyikük kijelentette, hogy ők a lakásrekviráló bizottság tagjai. Megyeriné azt válaszolta, hogy náluk nincs szabad lakás, majd beszólította Kalmár Jánosnét, aki megerősítette ezt az állítást:
–  Láthatják, itt nincsen kiadni való lakás.
Az öregasszonynak ezek voltak utolsó szavai, mert alig hangzott el kijelentése, a látogatók egyike – Tóth Imre – a konyha és az udvari szoba között levő ajtó lépcsőjéről közvetlen közelből rálőtt Kalmárnéra, akinek a golyó átment az agyán és azonnali halált okozott. Megyeriné – látva, hogy élete veszélyben forog – futni kezdett, a belső szobák felé, Tóth Imre utána lőtt és eltalálta jobbkezének ujjai között, a melyeket megsebzett. A lövések után a banda három tagja: Torkos Sándor, Lakatos József és Torkos Juliska sietve távoztak a házból, ahol Tóth Imre egyedül maradt Megyeri Mihálynéval.
Tóth Imre az asszonyra fogta a revolvert. Megyeriné az uccai szobába futott. Tóth utána ment, ráemelte fegyverét és elsütötte. A golyó az asszony arcán fúródott keresztül. Megyeriné néhány heti szenvedés után meghalt.
A gyilkosság után Tóth Imre megszökött, több heti bujkálás után Oszijeken elfogták és Szuboticára szállították.”
A kegyelmi kérvény ügyében született döntés kihirdetéséről a Bácsmegyei Napló október 25-ei számában adott hírt.
„Pénteken reggel 8 órakor hirdették ki a Halasi-úti rablógyilkos, a halálra ítélt Tóth Imre előtt a legfelsőbb elhatározást, amely szabad folyást, enged az igazságszolgáltatásnak.
Tóth Imrét két szuronyos börtönőr és a fogházörmester kisérte a földszinti főtárgyalási terembe. Levették kezéről és lábáról a bilincset és odavezették a vádlottak padjához, amely előtt Tóth Imre merev tartással, hideg nyugalommal állt meg.
Pontosan 8 órakor vonult be a bíróság a terembe. A bírói tanács tagjai ugyanazok voltak, mint akik első fokon meghozták a halálos ítéletet: Pavlovics István törvényszéki elnök, a tanács elnöke, Gyorgyevics Jovan és Tászics Aleksander. Az ügyész Vasziljevics Ljuba dr volt. aki a fő- tárgyaláson a halálbüntetést indítványozta. Megjelent Tóth Imre védője is. dr. Kellert Benő.
Pavlovics István elnök megnyitotta a tárgyalást és kihirdette az igazságügyminisztertől leérkezett legfelsőbb elhatározást, amely szabad folyást enged az igazságszolgáltatásnak. Ennek folytán Tóth Imrén végrehajtják a halálos ítéletet és pedig az első fokon hozott ítélet értelmében kötél által” – olvashatjuk a napilapban.
Ugyanebből az írásból az is kiderül, hogy Szabadkán évtizedek óta nem hajtottak végre halálos ítéletet. Ezért is foglalkozott a városi sajtó kiemelt figyelemmel Tóth Imre ügyével.
„A szuboticai törvényszéki épület zárt udvarában, ahol most Tóth Imre részére állították fel a bitófát. negyvenegy év óta nem volt akasztás. Negyven évvel ezelőtt. 1883-ban állt utoljára akasztófa az udvarban, ekkor kötötte fel Báli Mihály hóhér Táncos Istvánt, Hóli Jánosné palicsi halászasszony gyilkosát” – írta a Bácsmegyei Napló.
Az ítéletet október 25-én reggel hajtották végre. A másnapi, október 26-ai Bácsmegyei Napló erről a következőképpen adott hírt:
„A sámlit hét óra tiz perckor rúgta ki a hóhérsegéd Tóth Imre lába alól és kilenc perc múlva már halott volt a halasi-uti rablógyilkos. A halálos ítélet végrehajtása programszerűen ment végbe a suboticai törvényszék épületének udvarán; félórával azután, hogy a halál beállott, levették a delikvens holttestét a bitófáról, koporsóba fektették, amelyet az előirt két óra múlva szögeztek csak le. A koporsót ezután elszállították a ferencrendi barátok temploma elé, ahol beszentelték és a kivégzett ember földi maradványait még a délelőtt folyamán örök nyugalomra helyezték a bajai-uti temetőben.”