A Szent Katalin utca

Szabadka köztéri szobrait, illetve szökőkútjait, csobogóit, emléktábláit és emlékjeleit, valamint közkeresztjeit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben Szabadka utca- és térneveit mutatjuk be. Kiknek a nevét viselik városunk utcái és terei? Kik voltak ezek a személyek? Kinek nevét viselték korábban ezek az utcák? A többi között ezeket a kérdéseket igyekszünk megválaszolni. Eközben pedig az utcák kialakulásának története és Szabadka múltja is feltárul majd e sorozatban.
A Szent Katalin utca az Újfalu helyi közösségben, a Lazo Mamužić és a Gaj utca között található, és egy, a III. század végén és a IV. század elején élt keresztény vértanú nevét viseli.
Alexandriai Szent Katalin a keresztény hagyomány szerint Maxentius római császár idején élt vértanú volt. A kutatók történetét nem tekintik valóságosnak. Egyesek úgy vélik, hogy Szent Katalin legendája valószínűleg Alexandriai Dorottya és Hüpatia alexandriai hellenisztikus filozófus, matematikus, csillagász életén és meggyilkolásán alapul. A legenda szerint Szent Katalin az egyiptomi Alexandriában élt, királyi családból származott és műveltségével kitűnt kortársai közül. Amikor 305-ben Maxentius császár Alexandriába látogatott, mindenkinek megparancsolta, hogy áldozzon a pogány bálványoknak. Szent Katalin viszont a császár elé lépett, keresztet vetett és vallomást tett, hogy Jézus Krisztus követője. A császár ekkor Alexandriába hívatta birodalma ötven legkiválóbb filozófusát, hogy győzzék meg a lányt, de végül Szent Katalin térítette meg a bölcseket. A császár dühében a filozófusokat tűzhalálra ítélte. A császár ez után házassággal és hatalommal csábította Szent Katalint, de a lány visszautasította. A császár ezután erőszakhoz folyamodott. Szent Katalint megostoroztatta, majd börtönbe vetette. A tömlöcben töltött tizenkét napja során Szent Katalint meglátogatta a császárné. A kíséretében érkező testőrtisztre a látogatás olyan nagy hatást tett, hogy kétszáz katonájával együtt áttért a kereszténységre. A császár végül halállal kezdte fenyegetni Szent Katalint. Ekkor a császárné lépett közbe megmentéséért, megvallva, hogy ő is hisz Krisztusban. Erre a császár őt is megkínoztatta, majd a testőrtiszttel és kétszáz katonájával együtt lefejeztette, valamint kiadta a parancsot, hogy Szent Katalint is fejezzék le. A legenda szerint, amikor Szent Katalint lefejezték, testéből vér helyett tej folyt. Holttestét angyalok vitték fel a Sínai-hegyre. Ott a sírjából szivárgó tej és olaj minden betegséget meggyógyított. Emléknapja november 25-én van. Nem véletlen, hogy 1778. november 25-én, vagyis pont Szent Katalin napján kezdődött meg Szabadkán a tanítóképzés. Szent Katalin ugyanis a bölcseleti fakultások, teológusok, filozófusok, ügyvédek, szónokok, tanárok és a diákok védőszentje. Szent Katalin alakját a párizsi Sorbonne egyetem pecsétjébe is belevésték.
Az 1918 előtti térképeken az utca csak egyszerűen Katalin utca néven szerepel. Az I. világháború végét követő impériumváltás után az utcát Kotor utcának (Kotorska ulica) nevezték át. A II. világháború után ismét új elnevezést kapott: Július 7-e utca. A név 1941. július 7-ére utal, a napra, amikor Szerbiában kitört a megszállás elleni felkelés. E nap Szerbiában az egypártrendszer idején ünnepnapnak számított, és július 7-ét nevében számos közterület, intézmény viselte. Szabadka községi képviselő-testülete 2003. november 10-én megtartott 34. ülésén meghozott határozata alapján aztán a Július 7-e utca 2007-ben felvette a Szent Katalin nevet, amelyet azóta is visel.