Mit írt Szabadkáról Mikszáth Kálmán?

Mikszáth Kálmán a magyar irodalom egyik legeredetibb alkotója, akinek nevéhez olyan művek kötődnek, mint A fekete város, a Tót atyafiak, A jó palócok, a Kísértet Lublón, a Szent Péter esernyője, a Különös házasság, A Noszty fiú esete Tóth Marival vagy éppen a Beszterce ostroma. Mikszáth első sikereit Szegeden aratta. A kezdő író ugyanis 1878 és 1881 között újságíróként dolgozott a Szegedi Napló napilap szerkesztőségében. Felmerül a kérdés: egy szabadkai helytörténeti tárcában miért idézzük fel Mikszáth Kálmán szegedi éveit? Ezt azért tesszük, mert Mikszáth a Szegedi Napló tárcájában egy írást szentelt városunknak, amely a napilap 1880. szeptember 5-ei, vasárnapi számában Szabadkán címmel jelent meg. Az akkor még szárnyait bontogató író Szegeddel összehasonlítva többek között a következőket írta városunkról:
„A jó bunyeváczok és a híres »bácskai itcze« metropolisa ez. A magyar vendégszeretet itt van kifejlődve a legjobban. Földjük a legtermőbb, asszonyaik a legtüzesebbek. Kell-e még több, hogy
az ember tisztelettel levegye a kalapot, mikor e nagy város eleven főtere kitárul előtte?
Egészen modern város ez, élénk kereskedelemmel, és bizonyos olyan jellegével a czivilizácziónak, amelyet Szegeden nélkülözni kell. Szeged sokkal érdekesebb, mert eredetibb jövője, hivatása, hire, neve sokkal nagyobb, s éppen azért Szabadka nem versenyezhetik vele soha, ha még éppen akkora Tisza folyna is a közepén, mint a szegedi, de ami kiválóan megfigyelendő, az azon elütő jelleg, mintha legalább is két világrész feküdnék a két város között.
Pedig éppen egy ugrás, s igazán csudálkozni lehet, miként lehetséges az, hogy akként izolálva van egymástól Szeged és Szabadka? Az emberek nem érintkeznek egymással, majdnem olyan ritkán lehet szabadkai embert Szegeden látni, mint egy hevesmegyeit, sőt a kereskedelemben sincsenek érintkezési pontok, holott Szeged annyi jó iparczikket szolgáltathatna Szabadkának, és olyan olcsón.”
A fentiek mellett Mikszáth városunk XIX. század végi társadalmáról is igen érdekes képet adott a Szegedi Napló olvasói számára.
„A legújabb népszámlálás szerint Szabadkának 63 ezer lakója van, s ezek mind birtokos elemek, proletárok és munkás osztály alig van, ami ugyan nagy jólétre mutat, de nagy stagnáczióra is.
A munkások és a kis iparosok olyan nagy tömege, amínő Szegeden van, korántsem hátrányos jel, hanem a jövőnek előre vetődő árnyéka, mert éppen ez elemek azok, akik a gazdagokkal, mint az
éremnek megfordított oldala, postulátumát képezik a nagyvárosoknak.
A bunyevácz arisztokracziában, vagy is inkább gentryben, mert arisztokracziának éppen nem lehet nevezni a fiatal czimerü szabadkai urakat, elegendő hazafiság van, de sok fölösleges virtus is. A hányavetiség, osztálygög, és a valódi nagy urak majmolása, mind olyan kóranyag, melylyel lassan-lassan saturálva lesz az egész szabadkai társadalom, s ezért van az, hogy a hasonlithatlanul a szegedinél különb társadalmi életet Szabadkától még sem lehet irigyelni, éppen ugy nem, mint valamely arcznak a csattanó pirosságát, ha ezt valamely belső láz okozza. A szabadkai csillogásban van valami erőtetett, a szegedi puritánismusban van valami tiszteletre gerjesztő” – írta a későbbi neves író, majd alább a nagy szabadkai építkezéseket is megemlítette, amelyek épp ebben az időben kezdődtek, és majd a XX. század elején érik el csúcspontjukat:
„Annyi azonban bizonyos, hogy Szabadka oly rohamosan emelkedik egy idő óta, mintha ott is a rekonstrukczió folyna [itt Mikszáth Szeged árvíz utáni építkezésére utal]. Nagy és fényes épületek emelkednek gyors egymásutánban, kövezete gyönyörű és előkelő városi színezetet kölcsönöz neki. A városháza előtt, mely impozáns ódonságával hat, pöczkösen lépkednek a kék dolmányos hajdúk, a néma kövezet ünnepélyes kopogásában, mintha a hatalom súlyának érzető nehezednék ránk. (Bezzeg máskép van Szegeden, hol zsivaj, rakonczátlankodás és dulakodás van a városháza előtt!)”
Mikszáth Kálmán Szabadkáról szóló írását 1925. augusztus 23-án a Bácsmegyei Napló is megjelentette. A felvezető szöveg szerint Mikszáth írását egy idős olvasó küldte el a szabadkai napilap számára.
„Régi, ötödfél évtizedes újság fekszik előttünk: a Szegedi Napló 1880. évi 206. száma, amelynek tárcájába Mikszáth Kálmán, a nevezett hírlap akkori főmunkatársa, cikket irt az azon időbeli Szabadkáról. Az az öreg úriember, aki ezt a ránk nézve érdekes lappéldányt nekünk beküldötte, a cikket néhány széljegyzettel is ellátta, amelyek a régi írást a mai olvasók előtt érthetőbbé tehetik. Köszönettel vettük és szívesen nyomatjuk le, amit a nagy palóc irt rólunk, nemcsak azért mert az igazán kitűnő szellemeknek a legkisebb írása is figyelemreméltó, de kivált azért, hogy Szubotica mai lakosai lássák, mily találóan jellemezte már 45 esztendő előtt a magyarság egyik legnagyobb írója ezt az eredeti várost, amely egyébaránt neki is rokonszenves volt” – állt a felvezető szövegben.
Talán nem tévedünk nagyot, ha kijelentjük, hogy nekünk, szabadkaiaknak, ahogy 1925-ben, úgy ma is figyelemre méltó Mikszáth Kálmán Szabadkáról című írása.