A Bajai út

Szabadka köztéri szobrait, illetve szökőkútjait, csobogóit, emléktábláit és emlékjeleit, valamint közkeresztjeit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben Szabadka utca- és térneveit mutatjuk be. Kiknek a nevét viselik városunk utcái és terei? Kik voltak ezek a személyek? Kinek nevét viselték korábban ezek az utcák? A többi között ezeket a kérdéseket igyekszünk megválaszolni. Eközben pedig az utcák kialakulásának története és Szabadka múltja is feltárul majd e sorozatban.
A Bajai út az Újfalu helyi közösségben található, amely a Tomislav király térről vezet kifelé a városból. Az út neve a XX. század viharos évtizedeiben többször is változott.
A Bajai út a régi Szabadkáról kivezető utak egyike, amely, ahogy a neve is mondja, Bajára vezetett. Az út a régi időkben körülbelül a mai püspöki palota körül kezdődött és haladt a mai Tomislav király téren át a mostani Bajai út nyomvolán keresztül a szőlőföldek felé. 1779-ben, amikor Szabadka elnyerte a szabad királyi városi rangot, a városközpontot a külterületektől sáncokkal kerítették el. Ott, ahol a sáncok elérték az országutakat, sorompókat állítottak fel, ezeket kapuknak nevezték. A Bajai útnál is létesítettek egy ilyen kaput, sőt 1783-ban ide egy őrházat is felállítottak. A Bajai út térsége az 1800-as évek elején kezdett beépülni. Főleg kelebiai, sebesicsi és tavankúti nagycsaládok telepedtek itt le, majd a nagycsaládokból kiváló kisebb családok újabb és újabb házakat építettek fel. A XIX. század végén a nagy vasúti építkezések idején azonban az út elvesztette jelentőségét. Kijáratához egy fontos létesítmény sem épült. A gyárak és a szállításhoz kapcsolódó létesítmények ugyanis a vasút közelében a Majsai és Szegedi kapu, valamint a teherpályaudvar és a vámház körül épültek.
Az I. világháború végét követő impériumváltás után az út megtartotta régi elnevezését, de egy 1936-os szabadkai térképen már új November 13-a út néven szerepel. Az elnevezés 1918. november 13-ára utal, a napra, amikor Szabadkára bevonultak a szerb csapatok. Azon a napon az esti órákban Nagyfényről két, szerb katonákat szállító vonat érkezett a szabadkai pályaudvarra. A katonákkal teli szerelvényt a Magyar és a Bunyevác–Szerb Nemzeti Tanács tagjai, valamint nagyobb, városi polgárokból álló tömeg fogadta. A magyar lakosság a katonai megszállást ekkor még ideiglenesnek gondolta. A megérkező szerb katonák fokozatosan átvették az ellenőrzést a város felett, majd néhány nappal később a városházán is új városvezetést állítottak fel. A város délszláv lakossága ezt követően november 13-át a felszabadulás napjaként kezdte számon tartani. Az út a II. világháború után ismét új elnevezést kapott: Vörös Hadsereg út, majd ezt Május 15-e utcára változtatták. Ez utóbbi elnevezés az 1945. május 15-ére utal, a napra, amikor Jugoszláviában véget ért a II. világháború. Bár a németek május 8-án írták alá a kapitulációt, Jugoszláviában a német megszállók és segítőik nem tették le a fegyvert. Így a délszláv állam területén csak ezen erők legyőzése után, egy héttel a német kapituláció után, május 15-én fejeződtek be a katonai hadműveletek. Ezt követően a titói Jugoszláviában május 9-e mellett május 15-ét is, mint a győzelem napját ünnepelték. Ebből kifolyólag e dátumot közterületek és intézmények is viselték elnevezésükben, ahogy Szabadkán a Bajai út. Tegyük hozzá, hogy 1964. február 24-én az akkori Május 15-e utca 34. házszám alatt alapították meg az Újfalu helyi közösséget. A helyi közösség később átköltözött a Gaj utca 50. alá. Az egypártrendszer megszűnése után a Bajai út visszakapta régi elnevezését, amit mind a mai napig visel.