Szabadka köztéri szobrait, illetve szökőkútjait, csobogóit, emléktábláit és emlékjeleit, valamint közkeresztjeit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben Szabadka utca- és térneveit mutatjuk be. Kiknek a nevét viselik városunk utcái és terei? Kik voltak ezek a személyek? Kinek nevét viselték korábban ezek az utcák? A többi között ezeket a kérdéseket igyekszünk megválaszolni. Eközben pedig az utcák kialakulásának története és Szabadka múltja is feltárul majd e sorozatban.
A Vatroslav Lisinski utca a Jovan Zmaj és a Szép Ferenc utca között húzódik, és egy XIX. században élt neves horvát zeneszerző nevét viseli. Az utca korábban egy másik neves zeneszerző nevét is viselte.
Vatroslav Lisinski 1819. július 8-án született Zágrábban. Édesapja, Andrija Fush, a XIX. század elején költözött a szlovéniai Novo Mestóról a horvát fővárosba, ahol húsfeldolgozással és kereskedelemmel foglalkozott. Itt vette el feleségül Lisinski édesanyját, Anka Kovačićot, egy zágrábi kereskedő lányát. Lisinski általános iskolai tanulmányait és a klasszikus gimnáziumot szülővárosában végezte el, majd filozófiát, később jogot tanult. Zenét a gimnázium harmadik és negyedik osztályában kezdett tanulni, majd magántanárok csiszolták zenei tudását. Első zenei megbízását barátjától, az operaénekes Alberto Ognjan Štrigától kapta, aki 1841-ben megalapította az első illír kórust, Lisinskit téve meg karmesternek. Lisinski ugyanebben írta meg első zenei művét is. 1842 és 1847 között a báni szék jegyzőjeként dolgozott, közben pedig számos kórus és szólóénekes művet valamint néhány zongorakompozíciót írt. Emellett megalkotta az első horvát operát (Ljubav i zloba), amelynek ősbemutatóját 1846. március 28-án tartották meg az illír eszmék tiszteletére. 1847 augusztusában szerbiai és vajdasági koncertkörúton volt, majd ősszel Prágába utazott, hogy az ottani neves zenei konzervatóriumban folytassa tanulmányait. Az intézmény azonban csak 20 éves korig fogadott diákokat, Lisinski pedig ekkor 28 éves volt, így nem sikerült beiratkoznia. 1851-ben befejezte Porin című második operáját, amelyet azonban csak 1897-ben mutattak be. Vatroslav Lisinski még 35. életévét sem töltötte be, amikor 1854. május 31-én elhunyt Zágrábban.
A Vatroslav Lisinski utca a XIX. században a Vágóhíd utca nevet viselte, ugyanis az utca a várközpontból vezetett az akkor a város szélén a Majsai szőlőknél álló vágóhídhoz. A vágóhidat 1891-ben a Kispalics partjára helyezték át. Ezt követően az utcát Niccolò Paganini, a neves itáliai hegedűvirtuóz, gitáros és zeneszerző után Paganini utcának nevezték el. Az 1782-ben született Paganini kilencéves kora előtt komponálta első szonátáját, 1793-ban lépett fel először nyilvánosan, és a luccai hercegi udvar első hegedűsének is. Hegedűtechnikája a hangszer lehetőségeit korábban nem látott mértékben használta ki. Ennek köszönhetően nevezték az ördög hegedűsének. Paganini munkássága többek között nagy hatással volt Liszt Ferencre. Az utca az I. világháború végét követő impériumváltás után kapta mai elnevezését.
Nyitókép: A Vatroslav Lisinski utcát régen Vágóhíd utcának nevezték / Patyi Szilárd felvétele
