Régi idők Mikulása

Ma van Mikulás napja. Ez azt jelenti, hogy a piros ruhás öregúr már megpakolta a gyermekek cipőit ajándékokkal. Emellett ez a nap azt is jelzi számunkra, hogy egyre közeledik a karácsony. Városunkban is láthatjuk ennek a jeleit, hiszen a központ megkapta a díszkivilágítást és a karácsonyi vásár is megkezdte működését. Természetesen Mikulás napja a régi időkben is az ajándékozás és a karácsonyi készülődés jegyében telt, legalábbis erről tanúskodnak azok a régi, százéves újságok, amelyeket fellapoztunk.

Az 1920-as évek elején Mikulás napján gyakran tartottak jótékonysági rendezvényeket és színes verses-zenés esteket. A Bácsmegyei Napló 1922. december 6-ai számában éppen egy ilyen jótékonysági rendezvényről adtak hírt, amelynek fellépői között több ismerős nevet is találunk.

„Kedd este a Bárány-szálló nagytermében tartották meg nagy érdeklődés mellett a szuboticaí úrilányok jól sikerült Mikulás-estélyüket a szegénysorú gyermekek felsegélyezésére. Schlesinger Maca művészi készséggel adta elő Gyomai Imre meleg és szívhez szóló prológját a Mikulásról. Ivanica, a szerb színház énekesnője szláv dalokat adott elő kiváló művészettel. Dr. Nagy Ödön szellemes konferálása után Szenes Bélának A Negyvenéves lány cimü ötletes darabját adták igen tehetségesen és ügyesen Deák Lola, Sudnal Böske és Márta, Fried László és Fischl Pál, Simonyi Böske, a suboticai műkedvelő gárda egyik legtehetségesebb tagja magyar népdalokat énekelt kedvesen. Az Ördög táncban igen bájosak és ügyesek voltak Schmidt Emma, Koncsek Böske, Páncsics Böske, Dörfler Piri, Strasser Magda és Grün Bözsike. Singer Béla dr. konferanszának sokat nevettek. Sok tapsot kapott érdekes és feltétlen tehetséges alakításáért Kosztolányi Árpád dr.. valamint Fischer Pál is, akik ötletesen adták elő párosjelenetüket. Műsor után reggelig tartó tánc következett. A Mikulás-estély nagy sikere, valamint a gondosan összeállított programja Zéhner Andorné fáradságot nem ismerő buzgalmát dicséri.”

A Bácsmegyei Napló 1925. december 9-ei számában pedig Mikulás napjával kapcsolatban a karácsonyi vásárlásról írtak. Ebből a riportból arról olvashatunk, hogy abban az időben a szabadkai vásárlók igencsak pénzszűkében készülődtek az ünnepekre.

„Mikulás ünnepe egyszersmind bevezetés is a karácsonyi ünnepekre. Valamikor ebben az időben lendült fel a legmagasabb nívóra az üzletek forgalma, nagy volt a kereslet és nagy volt a kinálat, viszont ma csak a kinálat nagy, a kereslet a boldog múlt emléke. A kereskedők ugyancsak felkészültek az ünnepekre, számítva arra, hogy az egész évi üzlettelenséget most felváltja majd – ha csak rövid időre is – a vásárlás. Kitették kirakataikba a legszebb, a legjobb árut, piros – fényeffektusokkal világvárosi kirakatokat rendeztek be, hogy kedvet öntsenek a kedvtelen vásárlókba, még eddig soha nem tapasztalt versengésbe kezdtek egymással a szuboticai kereskedők, szinte harcot vívtak a közönséggel – a közönségért.”

Ez után a riportban arról írtak, hogy a Bácsmegyei Napló munkatársa felkeresett néhány üzletet, ahol a forgalom után érdeklődött. Az újságíró első útja a könyvkereskedésbe vezetett.

„A könyvkereskedésben kijelentik, hogy alig tiz százalékos forgalom-növekedést tapasztaltak, azt is gyermekmesekönyvekben, képes könyvekben, ifjúsági könyvekben, de össze nem hasonlítható a régi ünnepekelőtti vásárlásokkal a mai forgalom.
–  A karácsonyra mindenesetre elkészültünk mondották – csak nem annyira, mint más években. Az idei karácsonyi vásár, az előjelekből ítélve, még olyan sem lesz, mint a tavalyi.
–  Milyen könyveket keresnek?
–  Inkább csak olcsó könyveket. A szépirodalmi munkák már igen csekély számban fogynak.”

Érdekes, hogy az írásban a lapterjesztőket is megemlítették. A róluk szóló részben kiderül, hogy az 1920-as években, amikor a város az SZHSZ Királysághoz tartozott, a hírekre éhes szabadkai magyar olvasók több neves magyarországi lapot is vásárolhattak az újságárusoknál.

„A lapterjesztő vidáman dörzsöli a kezeit:
–  Muszáj, hogy legyen forgalom, amit mi adunk, az noch nicht da gewesen. Egy kocsira való szellemi táplálékot nyújtanak karácsonyi számaink. A Tolnai, az Aller, a Pesti Napló, Az Újság, a Színházi Élet és a Bácsmegyei Napló karácsonyi számai összesen négy és félkilót nyomnak…”

És természetesen cukorkaüzletet is felkeresett az újságíró, ahol szintén a gyér forgalomra panaszkodtak.

„A cukorkaüzlet azok közé az üzletek közé tartozik, amelyek a Mikulás-ünnep örömeit szolgálták. A cukorkák és csokoládé árát a közönség drágállja és főleg a legolcsóbb fajta savanyu cukorkákat vásárolják. A feldíszített Mikulás csomagokat csak igen kevés számban. Az ilyesmiért ma nem adnak pénzt az emberek – mondják a cukorka üzletben – ma inkább praktikus dolgokat vásárolnak, ha egyáltalán vásárolnak.” – állt a Bácsmegyei Napló 1925. december 9-ei számában.