Százhúsz évvel ezelőtt, 1905. január 26-a és február 4-e között sorsdöntő választásokat tartottak Magyarországon. Itt fordult elő először ugyanis, hogy az 1875 óta abszolút parlamenti többséggel kormányzó Szabadelvű Párt vereséget szenvedett. A választásokat az a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt nyerte meg, amely alapjaiban kérdőjelezte meg az 1867-ben létrejött kiegyezést és a dualista rendszert. A párt, ahogy a nevében is utal rá, az 1848-ban megfogalmazott célokat kívánta elérni, végső soron pedig Magyarország önállóságát szerette volna kivívni. Így az akkori ellenzék választási győzelme mély válságba taszította az országot, de az egész Osztrák–Magyar Monarchiát is. E heti tárcánkban azt elevenítjük fel a Bácsmegyei Napló című szabadkai napilap segítségével, hogy miként zajlottak le e történelmi választások városunkban.
Szabadka a dualizmus korában két képviselőt küldhetett a magyar országgyűlésbe. E két mandátum sorsát a választópolgárok 1905-ben már a választások első napján, január 26-án eldönthették. Az I. választókerületben a kormányzó Szabadelvű Párt Vojnich Sándort, míg az ellenzék Varga Károlyt jelölte képviselőnek. A II. kerületben pedig a szabadelvű Törley József és az ellenzéki dr. Mukics Simon küzdött meg a szavazatokért.
A Bácsmegyei Napló választás napján megjelent száma természetesen a nagy politikai eseménnyel foglalkozott. A lap vezércikke a választásra jogosult polgárokat szavazásra buzdította.
„Ma a ti uralmatok napja virradt föl. Menjetek el szavazni, hogy gyakoroljátok azt a hatalmat, amelynek feladata megakadályozni minden olyan, ténykedést, amely a haza javát czélzó munkálkodást a közelmúltban megakadályozta s amely akadály elhárítása a ti szent kötelességtek.
Ma feleltek a királynak arra a kérdésre, melyet az orsággyülés feloszlatásával hozzátok intézett.
Választó polgárok, gondoljátok meg, még az utolsó perczben is van erre időtök, hogy
mit fogtok felelni!” – olvashatjuk a január 26-án megjelent vezércikkben.
Ugyanebben a számban a választókerületek elnökeinek hirdetményeit is közzétették, amelyekből pontos képet kaphatunk arról, hogy hogyan is zajlottak a választások százhúsz évvel ezelőtt.
„A II. kerület választási elnöke Fialt Viktor a következő hirdetményt bocsájtja ki:
1. Törley József pártjának gyülekezési helyül a Szent István teret, dr. Mukics Simon pártjának gyülekezési helyül a Szent Teréz teret jelölöm ki.
2. A pártok bizalmi férfiainak előttem tett kijelentése szerint Törley József pártja tartózkodási helyéül a Petőfi utcában levő u. n. »Három balta« vendéglőt, dr. Mukics Simon pártja pedig a Szent-Terézia téren levő »Hungária« vendéglőt választván, elrendelem, hogy Törlely József pártja a választási helyiségül kijelölt községi főgymnásiumnak Petőfi-utcai kapuján, dr. Mukics Simon pártja pedig ugyan azon épület Mihály-utcai kapuján át fog a szavazatszedő küldöttségek elé szavazásra bocsátatni.
A főgymnásium homlokzati főbejárata a választás tartama alatt a választók számára zárva marad” – állt az egyik hirdetményben, míg a másikban a következőket közölték:
„Az első kerület választási elnöke a következőket hozza a választók tudomására. – Az ifj. Vojnich Sándort jelölő választók bizalmi férfiai a Damjanich utcában levő Lévay féle vendéglőt, a Varga Károlyt jelölők pedig a Tompa utca és Asztalos utcák összeszögelésénél emelt sátort választották tartózkodási helyül, – mire való tekintettel ifj. Vojnich Sándor választói a választási helyiségnek – a beltéri elemi népiskolának a Damjanich utcára torkoló főbejáratán, mig Varga Károlyéi a Tompa utcai kapun át jutnak a meg felelő szavazatszedő küldöttségek elé.”
A Bácsmegyei Napló január 27-ei száma szerint mindkét kerületben az ellenzék ünnepelhetett győzelmet. Az I. kerületben ugyanis Vojnich Sándorra 816-an, míg Varga Károlyra 937-en voksoltak. Ennél nagyobb arányú különbség volt a II. kerületben, ahol Törley József 587 szavazatot szerzett, Mukics Simon pedig 1255-öt. A napilapban azt is hozzátették, hogy a kormánypárti szavazókat több inzultus is érte.
„Így például mikor a Törley-párti ludasiak bejöttek, asszonyok rohantak a kocsikra és le akarták huzni a szavazókat. Másutt a suhancok egy gyanútlanul haladó embert dobáltak meg, úgy hogy ez kénytelen volt egy üzletbe menekülni.”
Az ellenzék végül országosan 232 mandátumot szerzett a Szabadelvű Párt mandátumával szemen. Ferenc József magyar király azonban figyelmen kívül hagyta a választás eredményeit, és hónapokig hivatalban tartotta Tisza István regnáló kormányát, majd június 18-án felkérte Fejérváry Gézát, a magyar királyi darabont testőrség kapitányát nevezte ki miniszterelnökké. Ezzel pedig tovább mélyítette a válságot. A választásokon győztes erők ugyanis ellenállást hirdettek az úgynevezett „darabont” kormány ellen.
Nyitókép: A szabadkai főgimnázium az 1905-ös választások egyik szavazóhelye volt / forrás: adattar.vmmi.org
