Számos olyan mesterség van, amely mára már eltűnt. Emléküket főleg irodalmi művek őrzik. Drótostótokról is leginkább csak Jókai Mór, Eötvös Károly, Mikszáth Kálmán és Gárdonyi Géza műveiben olvashatunk. A drótostótok felvidéki szlovák vándoriparosok voltak, akik törött cserépedények és lyukas fémedények javításával foglalkoztak. De ugyanígy voltak sajtostótok, olajostótok, csipkéstótok és még egy sor vándormesterség is, amelyet szlovákok űztek. És voltak gyolcsostótok is, akik az országot járva gyolcsot vagyis finom fehér vászonanyagot árultak. Róluk azért érdemes e tárca keretei közt írni, mert százhuszonöt évvel ezelőtt éppen velük kapcsolatban tartottak értekezletet Szabadkán.
A Bácskai Hírlap című szabadkai lap 1900. január 24-ei száma egy terjedelmes írásban jelentette be, hogy január 28-án Bács-Bodrog vármegye kereskedői értekezletet tartanak városunkban, a Nemzeti Szálloda nagytermében. A kereskedők ugyanis egy mozgalmat indítottak el a gyolcsostótok ellen. Az értekezlet beharangozójában azt is leírták, mi volt a vármegye kereskedőinek panasza:
„Évtizedek óta nyög a kereskedelem ezen házalók miatt. Magyarországon legalább 12000 kereskedő sinli meg a tót atyafiak kufárkodását, akik valósággal tönkreteszik azokat a vidéki kereskedőket, akik vászon gyolc[s] és szövetárukkal kereskednek.
Teszik pedig ezek a tót atyafiak ezt egy ősi elavult jog tudatában és birtokában. A régi időben ugyanis a törvény engedélyt adott nekik, hogy a felső Magyarországban házilag produkált vásznat árusíthatták házalás utján. Idővel ez a házalás oda fejlődött, hogy ma már alig lehet ráismerni a régi jogra. Meghamisították e joggal együtt nemcsak tevékenységük körét, de egyúttal az áruczikkeket is, amelyekkel kereskedtek. Ma a gyolcsos tót nemcsak hogy nem az eredeti tót vásznat árulja, de felcsapott néhány élelmes, de legtöbbnyire külföldi gyár bizományosává és a leghatározottabban a honi iparczikkek ellen versenyez. Amit tehát a jog megadása idejében a honi ipar fejlesztése végett tettek, manapság arra lesz felhasználva, hogy fegyverül szolgál ezen teljesen megbizhatlan elemek kezében a magyar produktumok ellen. Ezek a gyolcsostótok rajokban telepednek le a kereskedők üzletei előtt a hetipiaczokon és valósággal tönkreteszik azokat az üzleteket, amelyek terhes adókkal vannak kötelezve és amelyek aztán elöbb-utóbb a tönk szélére jutnak.”
A Bácskai Hírlap január 31-ei számából kiderül, hogy az értekezletet valóban megtartották, ugyanis arról egy terjedelmes tudósítást közöltek. Talán az sem véletlen, hogy ennek az eseménynek az a dr. Csillag Károly volt a főszereplője, aki a Bácskai Hírlap főszerkesztője volt.
„Tegnapelőtt f. hó 28-án délutáni 3 órára a »Nemzeti« szálloda nagytermébe volt meghirdetve ez az értekezlet, amelyen 200-nál többen legnagyobb részt a vidékről megjelentek vettek részt. Mondhatni, hogy az egész Bácska képviselve volt ezen az értekezleten és alig volt község, amely megbízottját el ne küldötte volna. A zsúfolásig megtelt teremben csakhamar az ideiglenes bizottság megbízása folytán az értekezletet Dr. Csillag Károly nyitotta meg, üdvözölvén meleg szavakban a megjelenteket. Miután rövid szavakban elő adta az értekezlet czélját kijelentvén, hogy az ügy iránti érdeklődés ily fényesen mutatkozott, felkérte az értekezletet, hogy elnököt válasszon.
Az értekezlet egyhangúlag Dr. Csillag Károlyt választotta meg elnökül aki elfoglalván elnöki helyét az ügy ismertetése czéljából Weisz Frigyesnek adta át a szót. Weisz Frigyes mély alapossággal indokolta meg, hogy mennyire szükség van arra, hogy a kereskedők végre is már tegyenek egy komoly lépést az évtizedek óta húzódó kereskedelmi mizériák megszüntetése végett. Kimutatta, hogy a tótházalóknak adott régi jog mennyire fajult el már eddigelé is s hogy milyen rend kívüli hátrányokat szenved a nagy adókkal megterhelt kereskedő osztály a tót házalók miatt, akik sáskajárás módjára lepik el a hetivásárokat és tótvászon helyett importálják az országba a külföld mindenféle haszontalan gyártmányát.”
Ugyanezen szám A bácsmegyei kereskedők mozgalmához című vezércikkéből, amelyet Prokisch Ferencz írt azt sejteti, hogy a kereskedők mozgalma elérte célját. E szerint ugyanis a kereskedelemügyi minisztérium szakembereit is foglalkoztatták a házalók okozta problémák. Ezzel kapcsolatban január 28-án a minisztérium hivatalos lapjában egy olyan törvénytervezetet is ismertettek, amely éppen a házalók termékértékesítését szigorította volna.
Nyitókép: Egy XIX. század elejei ábrázolás egy portékáját áruló gyolcsostótról / forrás: mek.oszk.hu
