Szabadka köztéri szobrait, illetve szökőkútjait, csobogóit, emléktábláit és emlékjeleit, valamint közkeresztjeit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben Szabadka utca- és térneveit mutatjuk be. Kiknek a nevét viselik városunk utcái és terei? Kik voltak ezek a személyek? Kinek nevét viselték korábban ezek az utcák? A többi között ezeket a kérdéseket igyekszünk megválaszolni. Eközben pedig az utcák kialakulásának története és Szabadka múltja is feltárul majd e sorozatban.
A Boško Vujić utca a Vojput útkarbantartó vállalat székháza mellett húzódó kicsiny zsákutca, amely egy XIX. században élt szabadkai szerb földbirtokos, vállalkozó és mecénás nevét viseli.
Teodor Boško Vujić 1840. április 2-án született. Egy időben a város postamestereként tevékenykedett. Virilistaként aktív résztvevője volt a város közéletének. A dualizmus korában azokat a polgárokat nevezték virilistáknak, akik a legtöbb adót fizették és e jogcímen tagjai voltak a helyi önkormányzatnak. Boško Vujić mecénásként szerzett hírnevet magának, szabadkai bunyevác, horvát és szerb nyelvű lapok alapítását és megjelenését támogatta. Amikor postamesterként tevékenykedett, társszerkesztőként bekapcsolódott az 1873 augusztusában indult Subotički glasnik című bunyevác-szerb hetilap munkájába, sőt a szerkesztőség az ő házában működött. Ezután egészen 1876 júliusáig, a Subotički glasnik megszűnéséig ő intézte a lap anyagi ügyeit. 1884-ben indult útjára a bunyevácok legbefolyásosabb lapja a Neven. Boško Vujić ott volt az újság első három előfizetője között, majd a szerkesztőség munkájában is részt vett. Itt Szabadka délszláv értelmiségének olyan kimagasló egyéniségeivel dolgozott együtt, mint Ivan Antunović, Ivan és Ante Evetović, Ago és Lazar Mamužić, Marko Protić, valamint Ambrozije Sarčević. Nem mellesleg Ambrozije Sarčević 1886. május 7-én Boško Vujić támogatásával és ajánlásával közölt egy nyílt levelet. E levél, amely valójában egy 12 oldalas kis füzet volt, Mocsáry Lajos országgyűlési képviselőnek szólt, és következetes nemzetiségpolitikáját dicsérte, továbbá leírta a magyarországi bunyevácok akkori helyzetét. Mocsáry Lajos 1874-ben a Függetlenségi Párt alapító elnöke volt. A politikus azzal szerzett hírnevet magának, hogy felszólalt az erőltetett magyarosítás, és a nemzetiségi kulturális intézmények munkájának akadályozása ellen. Álláspontja miatt saját szövetségesei is eltávolodtak tőle, sőt 1887-ben pártjából is kizárták. Boško Vujić 1893-tól, egészen 1898-as megszűnéséig támogatta a Subotičke novine című bunyevác-sokác hetilapot. A szabadkai délszláv lapok mecénása 1899. november 28-án tragikus körülmények között hunyt el, anyagi nehézségek miatt öngyilkosságot követett el, VII. köri Bognár utcai házának kútjába vetette magát. Egy nappal később, november 29-én, azon a napon, amikor Boško Vujićot örök nyugalomra helyezték, elhunyt Ambrozije Sarčević is.
A Boško Vujić utca nyomvonala először Wüstinger József városmérnök 1822-es tervében jelenik meg. E terv a Rogina bara lecsapolását és a mocsár helyén egy új városrész kialakítását irányozta elő. A terv és vele együtt az utca fél évszázad alatt megvalósult. Az utca 1918 előtt a Láng utca nevet viselte, majd az I. világháború végét követő impériumváltás után a Vasutas (Železnička) utca nevet kapta. Ekkor Boško Vujić nevét a mai Vasa Stajić utca viselte. A zsákutca a II. világháború után kapta meg a Boško Vujić elnevezést, míg a korábbi Boško Vujić utcát Vasa Stajićról, a neves szerb íróról, filozófusról nevezték el.
Nyitókép: Az utca XIX. században élt szabadkai mecénás nevét viseli / Patyi Szilárd felvétele
