Szabadka köztéri szobrait, illetve szökőkútjait, csobogóit, emléktábláit és emlékjeleit, valamint közkeresztjeit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben Szabadka utca- és térneveit mutatjuk be. Kiknek a nevét viselik városunk utcái és terei? Kik voltak ezek a személyek? Kinek nevét viselték korábban ezek az utcák? A többi között ezeket a kérdéseket igyekszünk megválaszolni. Eközben pedig az utcák kialakulásának története és Szabadka múltja is feltárul majd e sorozatban.
Szombaton ünnepeljük az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 177. évfordulóját, de az egész hét során számos megemlékezést tartanak. Ezért ezúttal egy olyan szabadkai utcát ismertetünk, amely a szabadságharc egyik hősének nevét viseli. A Kossuth Lajos térről, valamint Széchenyi István és Petőfi Sándor utcákról korábban már írtunk e sorozat keretei között, most a Vasutas-település helyi közösségben található Kiss Ernő utcát mutatjuk be.
Kiss Ernő 1799. június 13-án született Temesváron. Vagyonos örmény családból származott. Apja Kiss Ágoston volt, akit még gyermekkorában elveszített. Nevelése így anyjára, a szerb felmenőkkel rendelkező Bogdánovits Annára és nagyanyjára, az örmény származású Kiss Izsákné Issekutz Máriára hárult. Az anyja később hozzáment egy osztrák katonatiszthez, báró Ernst Loewenhez. A mostohaapa az ifjú Kiss Ernőt katonának adta. A Bécsújhelyi Katonai Akadémián tanult, majd 1818-ban Galíciába került egy huszárezred hadapródjaként. A fiatal katona ezt követően szédítő gyorsasággal emelkedett a ranglétrán, elsősorban nagy vagyonának köszönhetően. 1843-ban, negyvennégy évesen már elérte az ezredesi rangot. 1848 tavaszán Kiss Ernő ezredével együtt Nagybecskereken állomásozott. Itt érte a forradalom kitörésének híre. Kiss Ernő aratta a szabadságharc első jelentősebb győzelmét 1848. szeptember 2-án, a perlaszi szerb tábor elfoglalásával. Ekkor kezdték mesélni róla, hogy nem éri a golyó. Ezzel próbálták megmagyarázni a csatákban tanúsított bátorságát. A szóbeszédet tovább erősítette, hogy a temesvári harcok során három lovat lőttek ki alóla, úgy hogy neki semmi baja nem esett. Kiss a szeptember 29-én megvívott pákozdi csatában is részt vett. A csata után jelentős szerepe volt abban, hogy Jelašičcsal létrejött a fegyverszünet. Ezért október 12-én, a honvéd tisztek közül elsőként, vezérőrnaggyá léptették elő és megbízták a bánáti hadsereg vezetésével. December 22-én a honvédségben szintén elsőként altábornaggyá léptették elő. A nagy sikerek sorozatának azonban 1849. január 2-án Pancsovánál vége szakadt. Itt ugyanis nagy vereséget szenvedett el a szerb felkelőktől, az emberei elvesztették minden bizalmukat iránta, a parancsnokságot átadta Damjanich Jánosnak. Kiss Ernőt a pancsovai vereség után már csak adminisztratív feladatok ellátásával bízták meg. Így lett Debrecenben az Országos Főhadparancsnokság vezetője. Világosnál tette le a fegyvert, így került előbb orosz, majd osztrák fogságba. 1849. szeptember 21-én mondták ki rá a halálos ítéletet. Október 6-án állt a kivégzőosztag elé, Lázár Vilmossal, Dessewffy Arisztiddal és Schweidel Józseffel együtt, akiket szintén golyó általi halálra ítéltek. A sortűz nem ölte meg, csak a vállán sebesítette meg, így közvetlen közelről lőtték főbe. Ez az eset is tovább táplálta a legendát, hogy nem fog rajta a golyó.
A Kiss Ernő utca egy körülbelül 200 méteres szakaszát a Milutin Uskoković és a Miroslav Antić utca közötti részen 2023-ban leaszfaltozták, ám az utca nagyobb része továbbra sem rendelkezik szilárd útburkolattal.
Nyitókép: Az utca a Vasutas-település helyi közösségben található / Patyi Szilárd felvétele
