Források, amelyek közelebb hozzák a valóságot

Kedden mutatták be dr. Papp Árpád néprajzkutató, muzeológus Délszlávok Párizsban – Egy határszakasz megrajzolásának krónikája és dokumentumai, valamint Igaz történetek Mindenkiföldjéről I – II. című kötetét a Szabadkai Városi Múzeumban. A könyvek a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet gondozásában jelentek meg. Az eseményen Mihájlovity Anikó, a múzeum igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket, majd Katona Csaba, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa beszélgetett a szerzővel Trianonról, a délszláv állam határszakasza létrejöttének körülményeiről, a történelmi és a néprajzi munka különbségeiről.

Katona Csaba a köteteket méltatva elmondta, hogy a Délszlávok Párizsban című könyv egy történészi munka, amely dr. Papp Árpád tanulmánya mellett 127 szerb és francia nyelvű hivatalos dokumentum magyar nyelvű fordításait tartalmazza, míg az Igaz történetek Mindenkiföldjéről néprajzi jellegű mű, amely személyes visszaemlékezéseket tartalmaz az 1941 és 1948 közötti időszakról. Dr. Papp Árpád az előbbi könyvel kapcsolatban elmondta, hogy az a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság határainak kialakulását, valamint a trianoni békekonferencián részt vevő délszláv szakértői bizottságok munkáját mutatja be olyan dokumentumok alapján, amelyeket még a szerb történészek sem dolgoztak fel. Hozzátette, hogy a könyv megírásával az volt a célja, hogy Trianon témáját tárgyilagosan közelítse meg, és hogy a magyar olvasóközönség is megismerhesse a párizsi délszláv küldöttség legfőbb céljait, érveit.

– Törekedhetünk rá, de sose érhetünk el teljes tárgyilagosságot, hiszen mindannyian szubjektívek vagyunk. Valahol mégis nyitottnak kell lennünk azokra a forrásokra, amelyek a valóság felé fognak minket közelebb hozni. Munkám során is ezt igyekeztem megtenni – mondta a könyvbemutató során dr. Papp Árpád.
A kötet szerzője többek között arról is beszélt, hogy a délszláv állam határainak létrejöttében döntő szerepük volt a délszláv tudósoknak, köztük is Jovan Cvijićnek, a neves geográfus, akit dr. Papp Árpád „területszerző tudósnak” nevezett, ugyanis többek között a délszláv állam neki köszönhette, a nagyhatalmak által deklarált Duna–Dráva határszakasz létrejöttét. Rámutatott arra, hogy a tudósok már jóval a béketárgyalások előtt, az I. világháború kitörését követően, 1914 őszétől, a nagyhatalmi központokban tudományos népszerűsítő tevékenységet folytattak a délszláv állam létrejötte érdekében.
A könyvbemutató során olyan érdekességek is elhangzottak, mint hogy Jovan Cvijić és a küldöttség másik neves tagja, Nikola Pašić szemben állt egymással. Cvijić ugyanis Pašićot és politikáját okolta Szerbia I. világháborús összeomlásáért és a sok áldozatért. Azt is megtudhattuk továbbá, hogy a párizsi délszláv küldöttségben egy rövid ideig, mint szakértő, egy szabadkai is tevékenykedett, mégpedig Blaško Rajić, a Szent Rókus-templom plébánosa. Rajićnak a teljes Baranyai-háromszög délszláv államhoz való csatolásának előkészítése volt a feladata, tevékenysége azonban kudarcot vallott.

Az Igaz történetek Mindenkiföldjéről című könyvel kapcsolatban elhangzott, hogy a kötetben közölt visszaemlékezéseket egy egész csapat néprajzkutató gyűjtötte össze, amelyet aztán dr. Papp Árpád szerkesztett egy monumentális kétkötetes kiadvánnyá. A csapat Bácska harminc településéről gyűjtött össze elbeszéléseket a II. világháborúra, az azt követő magyarellenes partizán megtorlásokra és a Tito és Sztálin 1948-as szakítására vonatkozóan. A két könyv az úgynevezett „oral history” segítségével mutatja be azt, hogy a történelem viharait elszenvedő egyének hogyan élték át az olyan sorsfordító eseményeket, mint a második világégés vagy a kommunista diktatúra kiépülése. Dr. Papp Árpád elmondta, hogy bizonyos történeteket, mozzanatokat a visszaemlékezők különbözőképpen meséltek el, vagy egyenesen egymásnak ellentmondóan beszélték el. Kiemelte, hogy a visszaemlékezéseket olvasva kirajzolódik a bácskai magyarok egy sajátos vonása is, a humor, az elbeszélők egy jelentős része ugyanis a legtragikusabb eseményeket is egy idő után humorosan fogta fel.