Júliusban van a híres alföldi betyár, Rózsa Sándor születésének évfordulója. Hajdújáráson vasárnap fesztivál keretében emlékeznek meg erről az eseményről. A Rózsa Sándorról való megemlékezés nem véletlen, hiszen a legendás betyár Szeged, Kecskemét és Szabadka környékének tanyavilágában tevékenykedett. Gyakori vendége volt a városunk körül található csárdáknak. A Ludasi-tavon lévő náddal benőtt sziget pedig számos búvóhelyének egyike volt.
Rózsa Sándor alakját nem könnyű felidézni. Életének valós eseményeit a néphagyomány számos alkalommal kiszínezte, mesés elemekkel gazdagította. A személye körüli legendát tovább növelte az a tény, hogy betyárseregével harcolt az 1848/49-es szabadságharcban, a délvidéki hadszíntéren. Keringett is róla egy legenda, mely szerint találkozott Petőfivel. A történet szerint a betyár éppen a kamuti csárdában mulatott, amikor azt a hírt hozták neki, hogy Aradról rabokat hurcolnak Bécs felé. Rózsa Sándor betyárjaival kiszabadította a rabokat, akik mind a szabadságharc katonái voltak. Rózsa Sándor a katonák között felismerte Petőfit, akivel aztán átmulatták az éjszakát. Végül Rózsa Sándor egy lovat adott ajándékba Petőfinek, amellyel a forradalom költője elvágtatott.
Rózsa Sándorról már életében is több könyvet írtak. A betyárt 1857-ben komája, Katona Pál szegedi tanyás gazda feladta a pandúroknak. Tárgyalását 1859 februárjában tartották meg. Ekkor született a Hires alföldi betyár Rózsa Sándor viselt dolgai, perbefogatása és elítéltetése című könyv, amely Fekete Miklós munkája. Ebben a szerző többek között leírja Rózsa Sándor származását és első bűntettét.
„E sajátszerü sorsot élt ember született Szegeden az alsó-városban 1813. jul. 16-án. Katholikus és magyar. Apját Rózsa Andrást rablás alkalmával verték agyon: ő maga iskolába soha se járt, úgy nőtt fel mint csikós a pusztákon.
E neveléshiány Rózsa Sándort már mint 22 éves sihedert tévútra vezeté. Ugyanis 1836-ban, két más lovas betyár társaságában Darabos István udvaráról két tehenet hajtott el, a mi kitudódván, a szegedi városi törvényszék által ugyanazon évben, September 10-én másfél évi fogságra, s minden három hónapban 25 botütésre Ítéltetett” – olvasható a könyvben.
A könyvben egy igen részletes leírást is találunk Rózsa Sándor külsejéről.
„Rózsa Sándor középnél magasabb, sugár termetű, de rendkívül széles vállu, olajszin-barna arczu férfi. Nagy orra alatt, végén lenyirt verhenyeges bajusza van, haját hátra simítva hordja gesztenye-szin haja közé ittott már szürkülő szálak is vegyülnek. Élesen jelzett vonásain csaknem a jó indulat megnyerő kifejezését vélné az ember észrevenni, ha ama mélyen boltozott szemöldök alól kiülő nagy sötét szemeiből, azonnal elő nem tűnnének, a féket vesztett szenvedélyek fenyegető villámai. Öltözete, melyben a törvényszék előtt is megjelent, zsinorzott szederjes posztó ujjas, pitykés mellény, vászon ing és gatya. Kis lábai bármely gavallérnak diszére válnának. Ö mindenesetre a figyelmet nagyon magára vonó külsővel bir. Egyébiránt tetőtől talpig szeged-vidéki magyar paraszt” – írta Fekete Miklós.
Végül Rózsa Sándort „a véghez vitt, és megkisérlett gyilkosság, súlyos testi sértés, és nyilvános erőszakoskodás” vétkében bűnösnek találták és kötél általi halálra ítélték, de hogy ne csináljanak belőle mártírt, az ítéletet életfogytiglani börtönbüntetésre módosították. A börtönből 1868-ban amnesztiával szabadult, de egy balul sikerült vonatrablás miatt 1869 januárjában újból elfogták. 1872-ben 21 rendbéli rablás, 9 lopás és 1 rendbeli gyilkosság miatt életfogytiglani börtönre ítélték. 1878. november 22-én a szamosújvári fegyházban érte a halál gümőkór következtében.
