Immáron a negyedik évadában robog a Magyar Szó Taxi, napilapunk videós műsora. Azok, akik követik, már jól ismerik a koncepciót, akik nem, azoknak most gyorsan bemutatnám: minden héten beül mellém valaki a Taxi anyósülésére, akivel autókázás közben különféle témákról beszélgetünk. A műsorban felbukkannak a már korábbról ismert arcok is. Igyekszünk olyan személyeket bemutatni, akik eddig meghúzódtak a háttérben, munkájukkal azonban nagyban hozzájárulnak egy-egy intézmény működéséhez vagy egy adott közösség életéhez. Elkészült műsorainkat Facebook-oldalunkon, YouTube-csatornánkon és online felületünkön tekinthetik meg, az interjú szerkesztett változatát pedig hétvégi lapszámunkban olvashatják.
A Magyar Szó az idén ünnepli fennállásának 80. jubileumát. Ebből az alkalomból a Taxi is felveszi ünneplőruháját, és különkiadásokkal jelentkezik. Decemberben kollégáink ülnek be az anyósülésre, velük beszélgetek különféle témákról. Első vendégem Lackó Varjú Sára újságíró, szerkesztő, aki bevallotta: részéről nem volt tudatos az a döntés, hogy zsurnaliszta legyen. Először a pszichológia tetszett meg neki, majd az anglisztika miatt utazott Újvidékre. Azonban aznap, amikor jelentkezett az angol szakra, átadta felvételi kérelmét a Média Tanszékre is. Hirtelen döntés volt, de bevallotta, hogy valahol úgy érezte, ez a jó út. Még az előadások kezdete előtt jelentkezett a Magyar Szó szabadkai szerkesztőségébe, mint gyakornok. Ahogyan elmesélte, nagyon sokat segített neki az, hogy felkészülten vágott bele tanulmányaiba. Utunk során az újságírás mellett szót ejtettünk arról a magazinról, amely a közelmúltban frissen került a nyomdába, és hamarosan az olvasók is a kezükben foghatják.
Újságíró vagy, de szerkesztő és szerkesztőségi vezető is. Honnan meríted az erőt minderre?
– Nehéz pontos választ adni erre. Őszintén szólva, szerintem minden szerkesztőség másként működik: mások a lehetőségek, más a struktúra és a lefedettség is. Személy szerint arra törekszem, hogy kialakítsak egy rutint az életemben, de ezt újságíróként nem könnyű megvalósítani. A szakmában sok a spontán döntés és az előre nem látható esemény, amelyekre gyorsan kell reagálni. Ami a szerkesztőségvezetői feladataimat illeti, igyekszem minden kötelező, adminisztratív munkát és határidőt pontosan betartani. Ezek azok a fix pontok, amelyek kiszámíthatóságot adnak, és segítenek abban, hogy rendszert vigyek a munkába. A „taposómalom” rész számomra nem kihívás, mert világosak a célok, és ezekhez tudok igazodni. A szabadkai szerkesztőség sikeres működése azonban nem az én egyéni érdemem. Nem én voltam az első vezető, és a kollégáim, akik régebben dolgoznak ott, mint én, szintén jelentős mértékben hozzájárulnak a gördülékeny munkához. Az új csapattagok is gyorsan beilleszkedtek, és teljes mértékben hozzáadják a maguk részét a sikerek eléréséhez. Nem felejtem el megemlíteni a titkárnőt, a tördelőt és a lektort sem, hiszen mindannyian a szerkesztőség szerves részei. Csapatmunkaként tekintek a munkánkra. Ez nem „one-man show”, hanem közös erőfeszítések eredménye. Az ő közreműködésük nélkül nem érhetnénk el azt, amit ma a szabadkai szerkesztőség képvisel.
A Magyar Szó jubileumára egy különleges magazint szerkesztettél. Hogyan született meg ez a kiadvány?
– Az, hogy ezt a különkiadványt én készíthettem, megtiszteltetés, de be kell vallanom, nagyon megijedtem a feladattól. Úgy éreztem, túl fiatal vagyok ehhez a munkához, és az elején nem szerkesztőként tekintettem magamra, inkább koordinátorként, aki összefogja a folyamatokat. A kiadvány elkészítése is mindenekelőtt csapatmunka eredménye. Mielőtt nekiálltunk volna, kikértem tapasztalt kollégáim véleményét. Megosztottam velük az ötleteimet, és ők segítettek. Fontos volt számomra, hogy a jubileumi kiadvány új értéket képviseljen, ne csupán a korábbi évtizedek anyagainak ismétlése legyen. Az inspiráció érdekében átnéztem a korábbi, jubileumi kiadványokat, de arra törekedtem, hogy valami egyedit adjunk az olvasóknak: olyan tartalmat, ami rólunk szól, mégis újszerű és érdekes. A kiadvány formailag és tartalmilag is különleges lett: egy több mint 100 oldalas, teljesen színes nyomtatvány. Egyik kollégánk, Patyi Szilárd összeállított egy izgalmas anyagot arról, hogyan tudósított a Magyar Szó világtörténelmi eseményekről. Az ember űrbe jutásától kezdve a Holdra szállásig számos meghatározó pillanatot idézünk fel. Ezek részben saját tudósítóinktól származnak, részben pedig hírügynökségi anyagokon alapulnak, hiszen régebben a lapnak kiterjedt tudósítói hálózata volt. Ezen túlmenően lényegesnek tartottam, hogy bemutassuk alkotóink munkáját. Mihályi Katalin kolléganőm segítségével a fotósaink, költőink és irodalmi alkotóink egy-egy, néhol két oldalon keresztül kaptak bemutatkozási lehetőséget. A Magyar Szó Hétvége rovatában egész évben interjúkat közöltünk nyugdíjas kollégáinkkal, akik megosztották az olvasókkal a laphoz kötődő emlékeiket. Ezek az interjúk nemcsak a régi idők újságírását idézik fel, hanem tanácsokat is adnak a fiatalabb nemzedék számára. Az anekdotákat külön gyűjteménybe rendeztük, hiszen ezek szórakoztató és tanulságos olvasmányok. Sándor Zoltán kollégám a MagyarZó Pistike rovat legjobb írásaiból készített válogatást. Ehhez új illusztrációk is készültek, amelyek humoros és kedves hangulatot adnak a kiadványnak. Színességét növeli a Kiss Zoltán által összeállított keresztrejtvény, gazdagítva az olvasóknak nyújtott élményt.
Mit jelent számodra a Magyar Szó?
– Erre a kérdésre nehéz röviden válaszolni, mert az újságírás valamilyen formában mindig is része volt az életemnek. A nagyszüleimnél például állandóan jelen voltak a napilapok, és alig vártam, hogy a kezembe vehessem őket – főleg a mellékleteket, például a Tarka Világot. Gyerekkoromban rendszeresen kaptam a Jó Pajtást és a Mézeskalácsot, amelyek szintén meghatározó részét képezték az életemnek.
Már akkor is éreztem valamilyen vonzódást az íráshoz. Gyerekként sokféle pályát elképzeltem magamnak. Például orvos szerettem volna lenni, mert tetszett az a precizitás, amellyel az orvosi dokumentációk készülnek. Ma már biztosan tudom, hogyha nem újságíró lennék, akkor is valamilyen kreatív munkát végeznék, amely az íráshoz kötődik. Az írás az önkifejezés talán legfontosabb eszköze számomra, és ebben találtam meg azt az utat, amelyen leginkább kiteljesedhetek.
Magyar Szó Taxi: Mi hozzuk a híreket!
Nyitókép: Lackó Varjú Sára és Kállai Göblös NIkoletta
