Immáron a negyedik évadában robog a Magyar Szó Taxi, napilapunk videós műsora. Akik
követik, azok már jól tudják a koncepciót, akik nem, azoknak pedig gyorsan bemutatnám:
minden héten beül mellém valaki a Taxi anyósülésére, akivel autókázás közben különféle
témákról beszélgetünk. A műsorban felbukkannak a már korábbról ismert arcok, de
igyekszünk olyan személyeket is bemutatni, akik eddig meghúzódtak a háttérben, azonban
munkájukkal nagyban hozzájárulnak egy-egy intézmény működéséhez vagy egy adott
közösség életéhez. Az elkészült műsorunkat a Facebook-oldalunkon, a Youtube-csatornánkon
és az online felületünkön tekinthetik meg, az interjú szerkesztett formáját pedig hétvégi
lapszámunkban olvashatják.
Sutus Áron már gyermekkorában kimagasló tehetséget mutatott a természettudományok terén.
Általános iskolás évei alatt fizika és matematika iránti szenvedélye kimagasló volt, országos szintű
versenyeken vett részt. A gimnáziumi évek azonban új irányt mutattak számára, köszönhetően a
kiváló tanárainak, akik a magyar nyelv és irodalom világába vezették be, valamint a szociológia és
filozófia is mély nyomot hagytak benne. A társadalomtudományok iránti érdeklődése, valamint a
támogató iskolai közösség hatására végül a bölcsészettudományok mellett döntött. Sikeresen
felvételizett az Újvidéki Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékére, amely elindította szakmai
pályafutását a kultúra és közösségépítés világában, ma pedig a magyar kultúra egyik kiemelkedő
alakjává vált, mint a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség (VMMSZ) elnöke.
– Volt követendő példa előtted ezen a pályán?
– Több ilyen személy is van. Gyermekkoromban a cserkészet jelentős hatással volt rám. Dr.
Hegedűs Antal, a cserkészcsapatunk parancsnoka, finoman, mégis határozottan terelt a nemzet és a
szülőföld szeretete felé. Ő tanította meg, mit jelent az idősek tisztelete, a közösség iránti
elköteleződés, a nemzethez való hűség, és egyáltalán, mit jelent a magyar nemzet tagjának lenni,
sőt, annak alakító tagjává válni. Egy másik fontos személy Dr. Szöllősy Vágó László volt, aki
citerát tanított nekem a szabadkai Népkörben, majd később, egyetemi éveim alatt is mentorált.
Nyaranta gyakran hívott, hogy segítsek a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség munkájában,
pályázati anyagokat dolgozzak fel, vagy készítsek elő döntéshozatalra dokumentumokat. E
tapasztalatok jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy 2006-ban, amikor a szövetség
professzionalizációja elindult, már aktívan részt vehettem ebben a folyamatban. Dr. Szöllősyvel
nemcsak szakmailag, hanem emberileg is nagyon jól tudtunk együttműködni. Sajnos korán távozott
közülünk, az ő tanításai a mai napig velem maradtak. Hajnal Jenő is meghatározó személyiség volt
az életemben. A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet tevékenységének kezdetén a munkám
megoszlott az intézet és a művelődési szövetség között, így számos alkalommal dolgozhattam vele
együtt. Szakmai iránymutatásai és közösségi szemlélete rengeteget adott nekem. Dudás Károly, a
VMMSZ korábbi elnöke is kiemelkedő hatással volt rám. Munkássága, közösségi ismerete és
szociográfiai látásmódja azóta is inspiráló. A "Nem éltünk gyöngyszigeten" című kötetei a polcom
állandó darabjai, és gyakran merítek belőlük tanulságokat. Úgy gondolom, a közösségi munkában
nemcsak stratégiai tervezésre van szükség, hanem arra is, hogy valóban ott legyünk az emberekkel,
meghallgassuk őket, és közvetlen kapcsolatot építsünk ki. Azok az élmények és tanítások,
amelyeket e kivételes személyektől kaptam, mind ebben segítettek, és a mai napig meghatározzák a
munkám és az életem.
– Sokszor mondtad már, hogy célod az öntevékenység ösztönzése. Milyen sikerélményed van ennek
terén?
– Az évek során számos, az öntevékenységet ösztönző műhelymunkát és találkozót szerveztünk,
amelyek mind azt szolgálták, hogy a helyi közösségek megújuljanak és erősödjenek. Nemrég
fejeztük be, 2021-ben, az Így kell járni című néptáncoktatói képzéssorozatunkat, amely mérföldkő
volt a közösségi művelődés terén. Ezt megelőzően, tíz évvel ezelőtt, a Deszkára fel című
képzésünkkel a színjátszó csoportok művészeti vezetőit és rendezőit támogattuk. A kultúra,
különösen az anyanyelvi közművelődés, kulcsfontosságú szerepet játszik a közösségek
megtartásában, legyen szó kistelepülésekről vagy nagyobb városokról. A közös élmények,
sikerélmények és egyedi pillanatok, amelyek a közösségi tevékenységekből fakadnak,
pótolhatatlanok, és szorosabbá fűzik az emberek közötti kapcsolatokat. A társadalmi változások, a
népességfogyás és a közösségek széttagolódása azonban komoly kihívásokat állítanak elénk. Itt
lépnek be a képzések és a közösségi programok, amelyek célja az, hogy mozgósítsák a helyi
erőforrásokat, és megtalálják a kulcsembereket. Ezek az emberek képesek arra, hogy átadják a
stafétát a fiatalabb generációknak, fenntartva ezzel a közösségi tevékenységek folytonosságát és
jelentőségét. Az öntevékenység különböző formái – legyen szó népművészetről, színjátszásról,
kézművességről, vagy akár színpadi táncokról – mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egy közösség
erősödjön és megújuljon. Az ilyen típusú képzések és műhelymunkák nemcsak a tudás átadását
segítik elő, hanem lehetőséget teremtenek arra is, hogy a résztvevők felfedezzék önmagukat és
szerepüket a közösségben. Ez az építkezés biztosítja a jövőt, és egyben megőrzi a hagyományokat
és a közösségi értékeket.
– A VMMSZ-hez nagyon sok esemény kapcsolódik. Mégis, van olyan, amelyik egy kicsit közelebb
áll a szívedhez?
– A magyar kultúra napi délvidéki központi ünnepség kiemelkedő esemény számomra azért, mert
méltóképpen állít emléket a díjazottak életútjának és közösségi szolgálatának. Az ilyen alkalmak
nemcsak a tiszteletadásra adnak lehetőséget, hanem arra is, hogy közelebb kerüljünk ezekhez a
kivételes emberekhez és megismerjük történetüket. A díjazottak felterjesztése mögött rejlő
gondosság és elkötelezettség különösen megható, hiszen ezek az emberek igazi példaképek, akik
életük során értéket teremtettek és közösséget építettek. Az ünnepségeken túl kiemelkedő
jelentőséggel bír a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozója. Számomra felejthetetlen
emlék, amikor 2010-ben Szilágyin, a találkozó megszervezése révén, a település közösségi élete
újjászületett. Hasonlóképpen meghatározó volt a Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok
nyitórendezvényeinek szervezése, amelynek helyszínei mind-mind emlékezetes momentumokat
nyújtottak. Az ünnepi játékok palicsi nyitóeseménye mára hagyománnyá vált, és minden évben
lehetőséget nyújt arra, hogy a Vajdaság legkülönbözőbb pontjairól érkező értékteremtő és
közösségépítő egyéneket és csoportokat bemutassuk. A legfiatalabbtól a legidősebb generációig
igyekszünk mindenkinek teret adni, hogy megmutathassa tehetségét és munkáját. A 2024-es
nyitóesemény záróprodukciója különösen emlékezetes volt: a moholi nótafa és a bácsfeketehegyi
versmondó, Ilonka Katica néni és Bartha Júlia néni közös előadása. Ez a két, 80 feletti hölgy olyan
megható és példaadó produkcióval ajándékozott meg minket, amely még hosszú ideig a szívünkben
marad. A felsoroltak mind olyan események, amelyek nemcsak a közösségi élet meghatározó
pillanatai, hanem lehetőséget is adnak arra, hogy közel kerüljünk azokhoz az emberekhez, akik a
vajdasági magyar közösség életét formálják. Az ő munkásságuk és személyiségük biztosítja, hogy
kultúránk és közösségi értékeink tovább éljenek és gazdagodjanak.
(A teljes beszélgetést megtekinthetik a Magyar Szó Facebook-oldalán és Youtube csatornáján,
valamint az online felületén.)
