Immáron a negyedik évadában robog a Magyar Szó Taxi, napilapunk videós műsora. Akik követik, azok már jól ismerik a koncepciót, akik nem, azoknak pedig gyorsan bemutatnám: minden héten beül mellém valaki a Taxi anyósülésére, akivel autókázás közben különféle témákról beszélgetünk. A műsorban felbukkannak a már korábbról ismert arcok, de igyekszünk olyan személyeket is bemutatni, akik eddig meghúzódtak a háttérben, azonban munkájukkal nagyban hozzájárulnak egy-egy intézmény működéséhez vagy egy adott közösség életéhez. Az elkészült műsorunkat a Facebook-oldalunkon, a YouTube-csatornánkon és az online felületünkön tekinthetik meg, az interjú szerkesztett formáját pedig hétvégi lapszámunkban olvashatják.
Sutus Áron már gyermekkorában kivételes tehetséget mutatott a természettudományok terén. Általános iskolás évei alatt fizika és matematika iránti szenvedélye kimagasló volt, országos szintű versenyeken vett részt. A gimnáziumi évek azonban új irányt mutattak számára, köszönhetően a kiváló tanárainak, akik a magyar nyelv és irodalom világába vezették be, valamint a szociológia és filozófia is mély nyomot hagyott benne. A társadalomtudományok iránti érdeklődése, valamint a támogató iskolai közösség hatására végül a bölcsészettudományok mellett döntött. Sikeresen felvételizett az Újvidéki Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékére, amely elindította szakmai pályafutását a kultúra és közösségépítés világában, ma pedig a magyar kultúra egyik kiemelkedő alakja a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség (VMMSZ) elnökeként.
Volt követendő példa előtted ezen a pályán?
– Több ilyen személy is van. Gyermekkoromban a cserkészet jelentős hatással volt rám. Dr. Hegedűs Antal, a cserkészcsapatunk parancsnoka, finoman, mégis határozottan terelt a nemzet és a szülőföld szeretete felé. Ő tanította meg, mit jelent az idősek tisztelete, a közösség iránti elköteleződés, a nemzethez való hűség, és egyáltalán mit jelent a magyar nemzet tagjának lenni, sőt annak alakító tagjává válni. Egy másik fontos személy dr. Szöllősy Vágó László volt, aki citerát tanított nekem a szabadkai Népkörben, majd később, egyetemi éveim alatt is mentorált. Nyaranta gyakran hívott, hogy segítsek a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség munkájában, pályázati anyagokat dolgozzak fel, vagy készítsek elő döntéshozatalra dokumentumokat. E tapasztalatok jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy 2006-ban, amikor a szövetség professzionalizációja elindult, már aktívan részt vehettem ebben a folyamatban. Dr. Szöllősyvel nemcsak szakmailag, hanem emberileg is nagyon jól működtünk együtt. Sajnos korán távozott közülünk, az ő tanításai a mai napig velem maradtak. Hajnal Jenő is meghatározó személyiség volt az életemben. A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet tevékenységének kezdetén a munkám megoszlott az intézet és a művelődési szövetség között, így számos alkalommal dolgozhattam vele. Szakmai iránymutatásai és közösségi szemlélete rengeteget adott nekem. Dudás Károly, a VMMSZ korábbi elnöke is kiemelkedő hatással volt rám. Munkássága, közösségi ismerete és szociográfiai látásmódja azóta is inspiráló. A Nem éltünk gyöngyszigeten című kötetei a polcom állandó darabjai, és gyakran merítek belőlük tanulságokat. Úgy gondolom, a közösségi munkában nemcsak stratégiai tervezésre van szükség, hanem arra is, hogy valóban ott legyünk az emberekkel, meghallgassuk őket, és közvetlen kapcsolatot építsünk ki. Azok az élmények és tanítások, amelyeket e kivételes személyektől kaptam, mind ebben segítettek, és a mai napig meghatározzák a munkám és az életem.
Sokszor mondtad már, hogy célod az öntevékenység ösztönzése. Milyen sikerélményed van ennek terén?
– Az évek során számos, az öntevékenységet ösztönző műhelymunkát és találkozót szerveztünk, amelyek mind azt szolgálták, hogy a helyi közösségek megújuljanak és erősödjenek. Nemrég fejeztük be, 2021-ben, az Így kell járni című néptáncoktatói képzéssorozatunkat, amely mérföldkő volt a közösségi művelődés terén. Ezt megelőzően, tíz évvel ezelőtt, a Deszkára fel című képzésünkkel a színjátszó csoportok művészeti vezetőit és rendezőit támogattuk. A kultúra, különösen az anyanyelvi közművelődés, kulcsfontosságú szerepet játszik a közösségek megtartásában, legyen szó kistelepülésekről vagy nagyobb városokról. A közös élmények, sikerélmények és egyedi pillanatok, amelyek a közösségi tevékenységekből fakadnak, pótolhatatlanok, és szorosabbá fűzik az emberek közötti kapcsolatokat. A társadalmi változások, a népességfogyás és a közösségek széttagolódása azonban komoly kihívások elé állít minket. Itt lépnek be a képzések és a közösségi programok, amelyek célja az, hogy mozgósítsák a helyi erőforrásokat és megtalálják a kulcsembereket. Ezek az emberek képesek arra, hogy átadják a stafétát a fiatalabb generációknak, fenntartva ezzel a közösségi tevékenységek folytonosságát és jelentőségét. Az öntevékenység különböző formái – legyen szó népművészetről, színjátszásról, kézművességről vagy akár színpadi táncokról – mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egy közösség erősödjön és megújuljon. Az ilyen típusú képzések és műhelymunkák nemcsak a tudás átadását segítik elő, hanem lehetőséget teremtenek arra is, hogy a résztvevők felfedezzék önmagukat és szerepüket a közösségben. Ez az építkezés biztosítja a jövőt, és egyben megőrzi a hagyományokat és a közösségi értékeket.
A VMMSZ-hez nagyon sok esemény kapcsolódik. Mégis, van olyan, amelyik egy kicsit közelebb áll a szívedhez?
– A magyar kultúra napjának délvidéki központi ünnepsége, azért, mert méltóképpen állít emléket a díjazottak életútjának és közösségi szolgálatának. Az ilyen alkalmak nemcsak a tiszteletadásra nyitnak lehetőséget, hanem arra is, hogy közelebb kerüljünk ezekhez a kivételes emberekhez és megismerjük történetüket. A díjazottak felterjesztése mögött rejlő gondosság és elkötelezettség különösen megható, hiszen ezek az emberek igazi példaképek, akik életük során értéket teremtettek és közösséget építettek. Az ünnepségeken túl kiemelkedő jelentőséggel bír a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozója. Számomra felejthetetlen emlék, amikor 2010-ben Szilágyin, a találkozó megszervezése révén, a település közösségi élete újjászületett. Hasonlóképpen meghatározó volt a Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok nyitórendezvényeinek szervezése, amelynek helyszínei mind-mind emlékezetes pillanatokat nyújtottak. Az ünnepi játékok palicsi nyitóeseménye mára hagyománnyá vált, és minden évben lehetőséget nyújt arra, hogy a Vajdaság legkülönbözőbb pontjairól érkező értékteremtő és közösségépítő egyéneket és csoportokat bemutassuk. A legfiatalabbtól a legidősebb generációig igyekszünk mindenkinek teret adni, hogy megmutathassa tehetségét és munkáját. A 2024. évi nyitóesemény záróprodukciója különösen emlékezetes volt: a moholi nótafa és a bácsfeketehegyi versmondó, Ilonka Katica néni és Bartha Júlia néni közös előadása. Ez a két, 80 feletti hölgy olyan megható és példaadó produkcióval ajándékozott meg minket, amely még hosszú ideig a szívünkben marad. A felsoroltak mind olyan események, amelyek nemcsak a közösségi élet meghatározó pillanatai, hanem lehetőséget adnak arra is, hogy közel kerüljünk azokhoz az emberekhez, akik a vajdasági magyar közösség életét formálják. Az ő munkásságuk és személyiségük biztosítja, hogy kultúránk és közösségi értékeink tovább éljenek és gazdagodjanak.
