Immár a negyedik évadában robog a Magyar Szó Taxi, napilapunk videós műsora. Akik követik, azok már jól ismerik a koncepciót, akik nem, azoknak gyorsan bemutatnám: minden héten beül mellém valaki a Taxi anyósülésére, akivel autókázás közben különféle témákról beszélgetünk. A műsorban felbukkannak a már korábbról ismert arcok, de igyekszünk olyan személyeket is bemutatni, akik eddig meghúzódtak a háttérben, azonban munkájukkal nagyban hozzájárulnak egy-egy intézmény működéséhez vagy egy adott közösség életéhez. Az elkészült műsorunkat a Facebook-oldalunkon, a YouTube-csatornánkon és az online felületünkön tekinthetik meg, az interjú szerkesztett formáját pedig hétvégi lapszámunkban olvashatják.
A zenei tehetség már gyermekkorban megmutatkozhat, sőt, az első jelek akár a csecsemőkorban is észrevehetők. A zene szeretete, a ritmusok iránti fogékonyság és a dallamokra adott reakciók mind arra utalhatnak, hogy egy gyermek különleges kapcsolatban áll a muzsikával. Botka Tímea már egészen fiatalon felismerte, hogy a zene meghatározó része lesz az életének. Bár szüleit nem volt könnyű meggyőznie arról, hogy beírassák a zeneiskolába, kitartása végül meghozta gyümölcsét. Az általános iskola és a tánc mellett a zene folyamatosan jelen volt a mindennapjaiban, majd a középiskolát és az egyetemet is ezen a területen végezte. Beszélgetésünk során mesélt arról, hogyan indult el ezen az úton, milyen élmények és kihívások kísérték, és milyen tervei vannak a jövőben.
Véleményed szerint melyik az a tulajdonságod, ami téged jó pedagógussá tesz?
– Annak megítélését, hogy jó pedagógus vagyok-e, talán inkább a diákjaimra bíznám. Én igyekszem a lehető legjobb lenni. Elsősorban szeretni kell azt, amit csinálunk, enélkül el sem indulhat a folyamat. Emellett elengedhetetlen a motiváció és a nyitottság az új tudásra, a világra. Jelenleg a Topolyai Alapfokú Zeneiskolában dolgozom, főként alsó tagozatos diákokkal, csoportosan és egyénileg is foglalkozom velük. A csoportos órákon különösen szeretem, hogy a gyerekek mindennap egy varázslatos világba repítenek el. Minden órán kalandra hívnak, tele kihívásokkal és élményekkel, amelyek engem is inspirálnak, feltöltenek, és lehetőséget adnak arra, hogy egy kicsit újra gyerek legyek. Az óráimba igyekszem minél több zenei játékot beépíteni. A gyerekek számára ez egyszerűen csak egy vidám, gyorsan elrepülő óra, de közben észrevétlenül fejlődnek a zenei képességeik. Ez a játékos tanulás a leghatékonyabb módja annak, hogy megszerettessük velük a zenét.
Maga a tehetség elég ahhoz, hogy valakiből énekes, zenész legyen, vagy ez ennél bonyolultabb?
– A tehetség önmagában még nem elég. Jó, ha van, de tudni kell kamatoztatni is. Elengedhetetlen a szorgalom, a kitartás és az alázat. Ezek nélkül a tehetség kevés, és nem lesz sikeres. Mindenekelőtt fel kell fedezni, irányítani, jó útra terelni, és megfelelő kezekbe adni. Olyan ez, mint a virágok gondozása: ha megfelelő figyelmet és törődést kapnak, pompában bontanak szirmot. Az éneklés területén például nálunk, Vajdaságban is rengeteg tehetség bontakozhat ki. Szabadkán, a Zeneiskolában Dudás Beáta jazzénektanár már hosszú évek óta tanít, és számos tehetséges diák került ki a keze alól. Nem is kell messzire mennünk: Báló Dóra nemrég a Megasztár színpadán mutatta meg tehetségét és ért el szép eredményeket, Zabos Regina pedig Magyarországon építi énekesi karrierjét. Azonban sokan itt maradtak, ennek köszönhetően Vajdaság is tele van tehetségekkel, csak észre kell vennünk és támogatnunk őket.
Énekesként is sokszor színpadra állsz. Emlékszel még az első fellépésedre?
– Az éneklés egészen kiskorom óta az életem része. Talán kórusénekléssel kezdtem. Nagyon szerettem ezeket az élményeket, és magát a csoportos éneklést is, a mai napig. Az énekléssel komolyabban középiskolás koromban kezdtem foglalkozni, Dudás Beáta énektanárnő segítségével, aki azóta is a mentorom, és akivel nagyon jó barátok vagyunk. Ekkor álltam először egyedül színpadra, és ez már egészen más kihívást jelentett. A színpadi rutin szerencsére fejleszthető, minél több fellépése van az embernek, annál magabiztosabbá válik, és egyre könnyebben veszi az akadályokat. Ezen sokat segített talán az is, hogy Óvári Dániellel alapítottunk duót. A férjem és ő régi barátok, és amikor megismertem Danit, gyakran előkerült a gitár, spontán zenélgetni kezdtünk. Később egy-egy koncertjén én is csatlakoztam hozzá, elénekeltünk néhány dalt, és ebből jött az ötlet: miért ne csinálnánk ezt kicsit komolyabban? Ez körülbelül három éve volt. Rengeteg helyen felléptünk már Vajdaságban. Játszottunk rendezvényeken, születésnapokon, kerti partikon, esküvőkön, bálokban, szép lassan egyre ismertebbek lettünk. Az idénre is szépen telik a naptárunk, különösen nyárra. Most már saját szervezésű koncerteket is tartunk. Éppen nemrég jelentkeztünk a Szegedi Borfesztiválra, mert szeretnénk Magyarország felé is nyitni, hogy ott is megismerjenek bennünket. Áprilisban pedig egy különleges baráti koncertet tartunk, amelyen egy zenész társunkkal kibővülve egy estére trióvá alakulunk.
Óbecsén telepedtetek le. Mit jelent számodra boldogulni a szülőföldön?
– Számunkra sosem volt kérdés, hogy hol szeretnénk élni. Őszintén szólva, az én fejemben soha nem fordult meg a külföldre költözés gondolata. Itt van a családom, a barátaim, ők az életem meghatározó részei, és nem tudnék nélkülük élni. A férjem is hasonlóan gondolkodik, így ebben is tökéletes társra találtam benne. Nagyon örülünk, hogy megvalósult az álmunk: saját kertes házban élhetünk, és mindezt itthon, a családunk és barátaink körében tehetjük meg.
Magyar Szó Taxi: Mi hozzuk a híreket!
