Hétfőn a temerini tájházban emlékeztek meg a 70 éve született Sziveri Jánosról. A költő és az Új Symposion egykori főszerkesztőjének emléktáblájánál Losoncz Alpár akadémikus mondott beszédet, aki fontosnak tarja a Sziveri-kultusz ápolását, hiszen amellett, hogy a költő Temerinben élt a 80-as években, nagyon sok barátja is található a településen.
– Sziveri János egy költő volt, főszerkesztő, és hát ilyen minőségében szembe került a világ hatalmi szerkezetével. Mindez egy másik társadalmi korszakban történt, nevezetesen a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején, de a teljesítményének a reprezentativitásához hozzátartozik az a tény, hogy a mai napig is megszólítja a kortársakat. Látható, hogy a fiatalabb nemzedékek is beszélnek róla. Ezt alátámasztja azt a tényt is, hogy az ő öröksége él.
Természetesen lehetséges, hogy egészen másfajta kérdéseket hoz létre a kortársakban, a fiatalokban, mint bennünk. Ennek ellenére úgy gondolom, teljesen rendben van, hogy a költészetnek örökösen újraértelmezendő jelentései vannak – emelte ki Losoncz Alpár, aki hozzátette, Sziverinek több szerepköre is volt, amelyek közül nem kell választani, hiszen mindegyik egyformán fontos.
Sziveri János 1954-ben született Muzslyán. Mostarban és Nagybecskereken járt középiskolába, majd Újvidéken tanult a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéken, 1980-tól az Új Symposion folyóiratot szerkesztette. 1983-ban viszont az akkori politikai vezetés leváltotta a folyóirat éléről. Barátai még ma is ápolják az emlékét, Sziveri János-díjat alapítottak, amelyet olyan költők kaphatnak meg, akik kiemelkedő irodalmi teljesítményt nyújtanak.
A költő két évig élt Temerinben, abban a házban, amely ma tájházként funkcionál.
Nyitókép: Kasza Jennifer felvétele
