Énekes vagyok, és maradok!

Vajon a könnyűzenei énekesek meg tudnak élni a szenvedélyükből? A magyar fiatalok is érvényesülni tudnak a zeneiparban? Hol és hogyan képzelik el a pályafutásukat? Ezek a kérdések lengték be a temerini sportcsarnokban a levegőt, miközben az idei Tinifesztivál magas színvonalon bemutatott produkciói sorjáztak a nagyszínpadon. Megszólítottuk hát a tehetséges fiatalokat, akik előadóként a szakmát is lenyűgözték a térségünk legjelentősebb magyar, könnyűzenei rendezvényén, amelyet 33. alkalommal tartott meg Temerinben a Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesület.

Zombori Laura, Muzslya: A zene a mindenem. Kiskorom óta énekelek, legjobban a bluest és a jazzt kedvelem. Bár egyelőre idehaza még nem látom ebben a jövőt, szívem szerint itt szeretnék érvényesülni. Éltem már ugyanis Magyarországon, majd visszatértünk Vajdaságba. Jelenleg nyolcadik osztályba járok, és utána az egészségügyi középiskolában szeretnék továbbtanulni. Két vágyam van már gyerekkorom óta: orvos szeretnék lenni, de mellette énekesként is érvényesülni szeretnék.

Hódi Lúcia, Óbecse: Imádok fellépni, szinte alig van bennem feszültség. Szeretem a színpadot, a fényeket, és azt is, hogy picit sztárnak érezhetem magam ilyenkor. Hisz nem elég csak énekelni: produkciót kell nyújtani a nézőknek, kommunikálni kell velük, és ez már komoly feladat. Erre képezni kell magunkat, így én tudatosan haladok a zenei pálya felé. Két iskolába járok párhuzamosan: a szabadkai zeneiskolában jazzénekes szakon vagyok, de mellette a Svetozar Marković Gimnázium tanulója is. Kitartok, mert nagyon szeretem a zenét, ilyen irányban tervezem a jövőm is. Egyelőre nincs határozott elképzelésem arról, hogy itthon vagy külföldön próbálkozzak, de szerintem idehaza is lehet karriert építeni. Az egyetlen hátrányom, hogy nem beszélem jól a szerb nyelvet. A Belgrádi Egyetem azonban nagyon jó hírű, így nincs kizárva, hogy a nyelvi gátak ellenére azt választom.

Baranyi Brenda, Szeged: Először volt alkalmam nagyszínpadon énekelni. Minden porcikám remegett, ugyanakkor iszonyatosan jól éreztem magam. Az énektanárom javasolta, hogy próbáljam ki magam, és nagyon jól tette. Így megtapasztalhattam azt is, milyenek az audíciók, előválogatók, próbák egy ilyen nagyszabású vetélkedő előtt. Bár másfajta tehetségkutatókra soha nem jelentkeznék, Magyarországon sem. Szerintem manapság ezeken kívül is van elég lehetőségük a fiataloknak az érvényesülésre, az internetes felületeken. Az érvényesülés azonban százszázalékos odaadást követel. Egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy a teljes életemet a zenének szentelném-e. Bizonyos szinten biztos a részem marad, de nem hiszem, hogy komoly énekes karriert építenék.

Sípos Réka, Temerin: Korábban rendszeresen felléptem Temerinben és máshol is, de tavaly augusztus óta nem álltam színpadon. Persze saját kis környezetemben sokat énekeltem, énekelek, de az elmúlt időszakban nem volt alkalmam közönség elé állni. Így ez most számomra kis visszatérés volt. Talán ezért volt az, hogy jobban izgultam, mint amennyire szoktam. Ettől függetlenül meglepően jól éreztem magam a színpadon. Gyerekkorom óta nagy álmom az éneklés, legszívesebben állandóan ezt csinálnám. Egész életemben küzdeni fogok érte, ám nem érzem úgy, hogy helyem lenne a hazai zeneiparban. Egyrészt soha nem tanultam meg folyékonyan beszélni szerbül, és ezt nagy hátránynak érzem. Másrészt viszont elég válogatós vagyok zenei téren, és úgy érzem, hogy nem tudnám azt nyújtani, amit a hazai közönség elvárna. Így értelemszerűen nem is tudnék megélni az éneklésből itthon. Emellett nem szeretnék egy helyen megragadni egész életemben, világot szeretnék látni. Kalandozni egy kicsit, de énekelni mindig fogok.

Fábián Bálint, Magyarkanizsa: Mindenekelőtt zenésznek tartom magam, és aztán énekesnek. A fesztiválra negyedik éve térek vissza. Szeretem ezt a rendezvényt, a lelkületét, és azt, hogy itt találkozhatok olyan muzikális fiatalokkal, akik szintén úgy vélik, hogy a zene nagy dolog. Ma már a hozzám hasonló, lakodalmas zenészeknek is széles repertoárt kell tudniuk. Az igények ugyanis megváltoztak: míg a 80-as években elég volt jó mulatóst játszani, addig ma már a lakodalmas zenésznek táncdalokat, pop- és rockzenét, illetve szerb számokat is muzsikálni kell. Ha ezt teljesíteni tudja egy zenekar, akkor igen, meg lehet élni a zenéből is, területeinken is. Soha nem gondolkodtam a külföldi lehetőségeken: lehet bárhol bármilyen jó a fizetés, Vajdaságban szeretek élni, és itt is maradok!