2024. szeptember 12., csütörtök

Őseink emlékére – Isten dicsőségére

Felszentelték a helyreállított fakeresztet a topolyai Nyugati temetőben

A topolyai Nyugati temetőben négy különálló kereszt található. Ebből három temetőkeresztként vált ismertté, a negyediket pedig bejárati kereszt – áll abban a tájékoztatóban, amelyet a Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság állított össze.

Virágvasárnap szentelték fel a keresztet (Kiss Zoltán felvétele)

Virágvasárnap szentelték fel a keresztet (Kiss Zoltán felvétele)

A temető délnyugati részében, ahol az 1700-as évekből való sírok vannak, egy fakereszt volt található. Ezt a múlt század első felében helyezték át ide, a régi, kidőlt fakereszt helyére. Mára már ennek az oszlopa is elkorhadt, a felső szárakat ugyan felújították, de azokat is nagyon megviselte már az idő. A kereszt oszlopába bevésett korabeli szöveg csak nagy nehezen volt már olvasható, és csak a topolyai plébánia levéltárában található alapítólevél segítségével lehetett meghatározni a szöveg tartalmát, ami így hangzik: „ Isten dicsőségére emeltette Dósa Ferencz, Galambos Anna, 1900. május hó 29.”

Tavaly ősszel a topolyai Major Gábor és neje, Nagy Etelka jóvoltából felújították a keresztet, amelynek hivatalos átadására és felszentelésére virágvasárnap délelőtt került sor. Elsőként Kocsis Antal helytörténész köszöntötte az egybegyűlteket, majd Tomik Nimród történész tartott rövid tájékoztató előadást őseink idetelepüléséről, a keresztek kihelyezéséről, azok jelentéséről, fontosságáról. Az itt letelepülő polgárok az akkori szokások szerint kereszttel jelölték a település határát, de védelmi szerepet is tanúsítottak ezeknek a kereszteknek az elemi csapások ellen. Ezt követően Major Gábor dióhéjban felidézte a felújítás menetét, történetét, és megköszönte a segítséget Kocsis Antalnak, a topolyai helyi közösségnek és a plébániahivatalnak.

A felújított keresztre ft. Fazekas Ferenc Tisza menti főesperes kérte Isten áldását és szentelte fel, annak reményében, hogy a jövőben több figyelmet fordítanak majd a karbantartására a topolyaiak, emlékeztetve őket őseik hagyatékára.