Dr. Szőke Anna
A múlt hónap végén adták át az Aracs-díjat és érmet, ez utóbbit többek között dr.Szőke Annának, a Vajdasági Magyar Óvodapedagógusok Egyesülete elnökének, néprajzkutatónak. A kitüntetettel beszélgettünk az elismerés odaítélésének indokairól és készülő könyveiről, terveiről.
Mit tartott legfontosabbnak az elismerés megindoklásában elhangzott laudációból?
– Az érmet pedagógiai munkásságomért és a magyar nyelvért vívott harcomért kaptam elsősorban, de megemlítették az egész Kárpát-medencében ismert tevékenységemet is. Méltatták eddig megjelent könyveimet, amelyek közül három a gyermekek nevelésével foglalkozik. Azt hiszem valóban egyedülálló az a munka, amelyet a szórványban végeztem Bánátban. Nagyon sok időt töltöttem ott, nemcsak dokumentáltam és megörökítettem életformájukat, hanem pedagógiai továbbképzéseket is szerveztem az óvónők számára.
Mivel foglalkozik soron következő kötete?
– A Versec-környéki magyarság kutatása komplex munka, és az erről szóló kötet megjelenése várható hamarosan. Az anyag már a nyomdában van. Ez valójában doktori disszertációm anyaga. Készül egy újabb pedagógiai tárgyú könyvem is, talán egyharmadával vagyok kész. Egyfajta tankönyv lehet ez az óvónők számára. Az irodalom szemszögéből közelítem meg az óvodai nevelést, a műveltség egy széles skáláját szeretném felvonultatni, amely az óvodai nevelésben is hasznosítható, sőt nagyon fontos lenne.
Munkáiban nagyon gyakori az oktatás és a műveltség összekapcsolása.
– Meggyőződésem, hogy az oktatást műveltségünk szolgálatába kell állítani. Magyarságunk értékrendjét ugyanis csak akkor tudjuk megmenteni és áthagyományozni, ha ehhez megfelelő műveltséggel is rendelkezünk. Természetesen műveltek vagyunk, de gyakran nem annyira, hogy el tudjuk dönteni mire is van a legnagyobb szükségünk. Ezt már nem tudjuk kellően felmérni. Ezért is szeretném ezekre a dolgokra rávezetni a pedagógusokat. Ha például Mátyás király mondáival foglalkozik az óvónő, akkor meg kell mondani azt is, hogy mikor élt, ki gyűjtötte és hol a mondákat, miért szerepel a képeken korona helyett babérkoszorúval stb. E téren úgy gondolom sok a hiányosság.
Vállalja-e továbbra is a tanítást a debreceni egyetemen és esetleg másutt is?
– Igen, Debrecenben továbbra is szívesen tanítok, de beszélgettem a szabadkai Óvónőképző igazgatójával is, aki közölte, hogy szeretnék, ha átvenném a gyermekfolklór nevű tantárgyat és a módszertant. Sokat gondolkodtam ezen az ajánlaton. Az az igazság, hogy már nemigen szerettem volna tanítani. Viszont az is igaz, hogy tudom, mit hogyan kellene csinálni. Ezt gyakran erőteljesen hangsúlyozom is, akkor viszont elmondhatnám a leendő óvónőknek is. Debrecenben merőben más a témaköröm: ott a nemzetiségi kultúrát, a környező népek egymásra hatását tanítom.
