A vajdasági, délvidéki sajtótörténeti munkák sem igen említik a református egyház több mint húsz éven át megjelenő lapját a Magvetőt (1920–1944), amely a német nyelvű Saemann testvérlapjával úttörő szerepet játszott a kisebbségi tudat kialakításában és felvállalásában Magyarország trianoni feldarabolását követően.
A reformátusság ugyan Magyarországon nem volt kisebbségi helyzetben, de számbelileg kevesebben voltak és ami szintén nagyon fontos, hogy akkoriban is számos úgynevezett szórványgyülekezet volt, vagyis az egyházi értelmezés szerint olyan gyülekezetek, amelyek olyan kicsik voltak, hogy nem tudtak lelkészt is eltartani. Ez utóbbiakkal való állandó törődés miatt történt az, hogy a református egyház a kisebbségi tudat kérdését is hamarabb megértette és szervezetileg is próbált alkalmazkodni hozzá.
A fentiek Papp P. Tibor hétvégi előadásán hangzottak el, amelyen Orosz Attila lelkésszel a Saemann/Magvető lap példáján keresztül mutatták be a kisebbségi helyzethez való alkalmazkodás módját. Ők már például akkor tudatára ébredtek annak, ami a vajdasági magyar politikában csak a kilencvenes években tudatosodott, hogy a tömbben élőknek kötelességük támogatni a szórványt. Az előrelátó gondolkodásmód nem véletlen, hiszen a lapot Ágoston Sándor püspök alakította és szerkesztette.
