A karácsony előtti három napban a Tartományi Jogalkotási és Kisebbségügyi Titkárság, az Esély a Stabilitásra Alapítvány valamint a Vajdasági Emberjogi Központ támogatásával úgynevezett etnonapot tartottak, amelyben a hetedikes és nyolcadikos magyar tagozatok valamint a felsős szerb tagozatok diákjai vettek részt.
-Úgy gondoltuk jó ötlet lenne ott, ahol magyarok, szerbek, romák élnek, hogy újszerű formában ismerkedjenek meg egymás kultúrájával, irodalmával, történelmével, nemzetközi szinten is jegyzett sport és tudományos eredményeivel, konyhájával.
Persze nem előadások formájában, hanem úgy például, hogy a gyerekek a rájuk eső témát korábban megkapták, ehhez hozzá tudtak olvasni, adatokat tudtak szerezni legyen az történelmi esemény, vagy kulturális témakör. Természertesen használhatták erre a célra a rendelkezésre álló irodalmat és az internetet is. Adott témakörökben azután vetélkedőket szerveztek, előadásokat tartottak, zenét halgattak—hallottuk Molnár Márta igazgatónőtől.
Ottjártunkkor, karácsony előestéje lévén a nemzeti konyhákból készítettek a gyerekek valóban ínycsiklandó falatokat.
-A karácsonyi időben—teszi hozzá az igazgatónő—ezzel bizonyára tettekben is bizonyítani tudjuk a szeretetet, a toleranciát, egymás elfogadását. Fontos az is, hogy az egész nem korlátozódott csupán az iskolára és a gyerekekre, mert bevontuk a munkába a szülőket is.
Az etnonap két fő szervezője Magó Fabó Emese és Aleksandra Vucinic voltak, de nagyon sokat segítettek az előkészületekben Mohácsi Zoltán és Cékus Attila tanárok, valamint Kollár Ilona népművész is. Magó Fabó Emese azt mondja hogy a magyarok is és a szerbek is több korreográfia szerint dolgoztak s ezeknek részleteit természetese jól elő kellett készíteni.
-Kilenc témakör volt kezdve a történelemtől, a zenétől, irodalomtól a szokásokig s minden témakört jól elő kellett készíteni. A gyerekek ezzel kapcsolatban kaptak többször is feladatokat. A három nap előkészülete valójában október óta folyik és mindannyian nagyon sokat tettünk sikeres kivitelezéséért. Első napon meglátogattak bennünket tartományi támogatóink és nagyon elégedettek voltak a látottakkal—mondja Magó Fabó Emese, amihez Aleksandra Vucinic annyit fűz hozzá, hogy mint minden pedagógus számára, neki is az volt az egyik legfontosabb, hogy a gyerekek felettébb élvezték az egészet, játszva megtanulták azt amit egyébbként nyűgként élhettek volna meg, ha klasszikus órát halgattak volna meg a témával kapcsolatban.
